Budapesten az Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei által lefektetett irányelveket követve foglal állást minden lényeges biztonságpolitikai és tudománypolitikai kérdésben. A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei nemcsak nem tiltja, hanem előírja a Moszad terrorakcióit Magyarországon (és más országokban is), csakúgy, mint a magyarok gondolatainak ellenőrzését.

Isépy Tamás bősz haragja, elvakultsága velem szemben kiolvasható a tőle már idézett szövegekből. Miért mindez? Miért nyilvánít ő engem az Országgyűlés megrontójának? Ennek egyik fő oka a Kertész Imre elleni feljelentésem, a másik pedig az a levél, amelyet 2002. március 12-én ajánlva küldtem harminckét közismert személynek. Választ csupán Áder János, az Országgyűlés akkori elnöke irodájától kaptam, mondván, hogy ők nem vállalhatják annak nagybani terjesztését. A levél a harminckét címzett mindegyikéhez személyhez szóló volt, de ugyanazzal a szöveggel, mind a harminckét levélhez csatolva a harminckét címzett nevének listája. Közlöm a 2002. március 12-i levelem szövegét a második címzetthez, Orbán Viktor miniszterelnökhöz.

„Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Szíves tudomására hozom, hogy a Les Secrets de l’Empire Nietzschéen [A Nietzschei Birodalom Titkai] című francia nyelvű könyvemben hasonmás formában közölt legfontosabb dokumentumok eredeti példányát a svájci páncélszekrényemből hazahoztam Magyarországra. E dokumentumok magyar nyelvű fordítása az Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom című könyvemben szerepel.
A fenti „legfontosabb dokumentumok” utalással ellátott iratok azok, amelyek – legfeljebb öt vagy hat ilyen dokumentumról van szó – általában a szabadkőművesség és különösen a zsidó szabadkőművesség világuralmi célkitűzéseit és törekvéseit közvetlenül bizonyítják. A B’nai B’rith [Szövetség Fiai] nevű, kizárólag született zsidókból álló szabadkőműves rend ezt a hitvallást teszi: „A világ azért jött létre, hogy beteljesedjen, így valósítva meg a messianisztikus kort.” Ezt a mondatot értelmének lényeges megváltoztatása nélkül a következőképpen is át lehet alakítani: a világ azért jött létre, hogy azt a zsidók uralják. Ez a gátlástalan törtetés és határtalan gőg határozza meg a zsidó szabadkőművesek magatartását más nemzetekkel szemben. Annak pontos és részletes leírása, hogy milyen kegyetlenséggel, mennyire könyörtelenül kizsákmányolták és elnyomták Ausztria–Magyarország népeit, megtalálható a fordításomban 2001-ben megjelent, François Trocase francia szerző Ausztria–Magyarország lerombolása a zsidóság és a szabadkőművesség által című könyvében. E művet előszóval is elláttam. A B’nai B’rith zsidó szabadkőműves rend legfőbb vezetői, mint magas rangú szabadkőművesek, vesznek részt a gójok szabadkőműves szervezeteinek irányításában, hogy azok közreműködjenek a zsidóság világuralmi törekvéseinek megvalósításában.
A Svájcból hazahozott eredeti dokumentumaim igen nagy jelentőséggel bírhatnak a magyar nemzet hosszú távú, a fennmaradásának biztosítására irányuló politikája tekintetében, amely fennmaradásért a jelenlegi magyar kormány 1956 óta elsőként tette a legtöbbet. A zsidó szabadkőművesség végcélja a világ feletti zsidó uralom lévén, mi magyarok nem tartozunk a zsidóságnak sem sajnálattal, sem gyásszal, sem bocsánatkéréssel, még kevésbé kártérítéssel azért, mert világuralmi törekvései közben bizonyos nemzetek – joggal – felléptek vele szemben, hogy megvédjék szabadságukat, nemzetüket, hazájukat és életterüket. Még akkor sem tartozunk semmivel a zsidóságnak, ha a vele szembeni fellépés több százezer, netán több millió zsidó életét követelte. Már az 1991. június 12-én megjelent Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom című könyvemben felszólítottam a zsidókat, hogy békéjük, biztonságuk és fennmaradásuk szavatolása végett határolódjanak el a szabadkőművesség világuralmi törekvéseitől: eddig nem észleltem, hogy e tanácsomat megszívlelték volna. Ennek ellenkezőjét teszik: az amerikai zsidók támogatásával az izraeli zsidók ma a palesztin nép kiirtásán fáradoznak.
A most Svájcból hazahozott irataim fontosságának alátámasztására megemlítem, hogy azok között szerepel egy, dokumentumok fénymásolatából álló füzet, amelyet Bóta Ernő, a párizsi Martinovics Páholy volt főmestere aláírásával és az Emberi Jogokat Védő Magyar Liga pecsétjével hitelesített. Ezek az iratok bizonyítják, hogy Magyarországról az első világháború után Párizsba került szabadkőművesek hazánk ellen tevékenykedtek: rágalmazták az országot, uszítottak, kémkedtek ellene. E szabadkőművesek többnyire zsidók voltak. Az is bizonyítást nyer a füzet révén, hogy 1919-től a rendszerváltozásig a hivatalos betiltás ellenére is működött hazánkban a szabadkőművesség. (A magyar hatóságok a betiltást csak a második világháború befejezése és 1950 között oldották fel.) A Martinovics Páholy tevékenységét oly nagyra becsülte Horn Gyula kormánya 1994 és 1998 között, hogy az akkori külügyminiszter, Kovács László, a páholy egyik zsidó főmesterét, magas fizetéssel, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki Algériában. A Magyar Tudományos Akadémia is bekapcsolódott a zsidó szabadkőművesség propagandájának szélesítésébe. Jelenlegi elnöke írt előszót egy Josef von Ferenczy nevű szerencselovag maszkírozott életrajzát tartalmazó könyvhöz. Amikor elveszítettük az első világháborút, akkor Magyarországon is és Ausztriában is olyan kormány alakult, amelyek többségükben zsidókból álltak. Ez a magyar kormány döntően hozzájárult az 1919-es kommunista diktatúra hatalomra jutásához és ezen keresztül a trianoni békediktátumhoz.
A Bóta Ernő füzetében szereplő dokumentumok fontosságának alátámasztására egy időszerű példát említek. Azok fényt derítenek arra is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia azért nem rehabilitálta a mai napig Hóman Bálintot, mert a szabadkőművesség őt elítélte: ezért börtönözték be és ölték meg. Valóban, a Franciaországi Nagypáholy 209. számú páholyának díszmunkáján, amelyet Martinovics Ignác és bűntársai kivégzésének 186. évfordulója alkalmából tartottak 1981. május 20-án, többek között a következők hangzottak el: „Horthy kormányzó diktatúrája alatt kiadtak egy könyvet a Magyar szabadkőművesek bűnei címmel, majd egy névgyűjteményt a páholyok kezdetétől egészen 1920-ig, ekként leleplezve őket az ellenség előtt. (…) Dr. Balassa József tájékoztatott engem a Bernard Wellhoff nagymesterünknél tartott beszélgetésünk alkalmával, avenue de la Grande Armée 30. szám alatt, 1928. március 4-én, hogy Engelbert Dollfus kancellár és Gömbös Gyula tábornok reakciós környezete eldöntötte, azé a Gömbös Gyuláé, aki a terrorista különítmények Magyar Országos Véderő Egyesületének elnöke volt, amelyek elfoglalták a Magyarországi Nagypáholy székházát: kompromittálják a két ország egyetemi oktatóinak és értelmiségijeinek demokratikus törekvéseit, akiknek a jelképes eszményképe a jakobinusok voltak, valamint Martinovics Ignác és leghűbb harcos testvéreinek mártírsága.” Bóta Ernő füzete közli Gömbös Gyula tábornok kormányának fényképét és a miniszterek nevét: Hóman Bálint volt a kultuszminiszter.
A Párizsi Rendőrbíróság 1993. február 18-i, másodfokon jóváhagyott ítéletével érvényt szerzett válaszjogomnak a L’Express című párizsi hetilappal szemben, amiből következik a dokumentumaim hitelessége. A tárgyalás előtt bekérve a könyvemre vonatkozó francia ítéleteket, a Csongrád Megyei Bíróság az 1993. december 8-i felmentő ítéletében hitelesnek fogadta el a könyvemben szereplő szabadkőműves dokumentumokat, tényként az azokban leírt világuralmi célkitűzéseket és törekvéseket. Itthon a zsidó szabadkőművesség mégis a mai napig úgy vitatja a dokumentumaim hitelességét, hogy engem gyaláz. (Ld. a Népszabadság 2001. november 7-i cikkét, a 18. oldalon, Hová lett a mérleged, Iustitia?
címmel.) Íme még egy tény az irataim jelentőségének illusztrálására. Amikor a francia zsidó szabadkőműves igazságügyi miniszternek néhány fénymásolatot küldtem a birtokomban lévő szabadkőműves iratok közül, akkor két titkos ügynököt küldtek utánam Genfbe, hogy Franciaországba visszahurcoljanak és az iratokat visszaszerezzék: a genfi rendőrség letartóztatta a titkos ügynököket, majd a genfi bíróság elítélte egyiküket, aki engem erőszakkal fenyegetett.
Kérem Önt, szíveskedjék a zsidó szabadkőművesség világuralmi célkitűzéseit és törekvéseit igazoló eredeti dokumentumaimat megtekinteni, értékelni, ezzel még nyilvánvalóbbá tenni a magyar közvélemény előtt, hogy a könyvemben leírt tények valós dokumentumokra épülnek, amelyek hazánk jövő fejlődése szempontjából fontosak.
Hozzájárulok ahhoz is, hogy e levelemet Ön a sajtó útján közzétegye.
Hódmezővásárhely, 2002. március 12.
Tisztelettel:
Mónus Áron
6800 Hódmezővásárhely, Zrínyi utca 27.
Tel.:(62)242 270; Mobil:(30)9630 185
www.monusaron.com; monusaron@monusaron.com

E levelet kapják:
Mádl Ferenc úr, a Magyar Köztársasági elnöke
Orbán Viktor úr, miniszterelnök
Áder János úr, a Magyar Országgyűlés elnöke
Németh János úr, az Alkotmánybíróság elnöke
Glatz Ferenc úr, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Solt Pál úr, a Legfelsőbb Bíróság elnöke
Polt Péter úr, Legfőbb Ügyész
Dorogi Sándor úr, a Magyar Távirati Iroda elnöke
Lovas István úr, a Magyar ATV Sajtóklub vezetője
Bayer Zsolt úr, a Magyar ATV Sajtóklub tagja
Bencsik András úr, a Magyar ATV Sajtóklub tagja
Járai Judit úrnő, a Magyar ATV Sajtóklub tagja
Tőkéczki László úr, a Magyar ATV Sajtóklub tagja
Kondor Katalin úrnő, a Magyar Rádió elnöke
Mendereczky Károly úr, a Magyar Televízió elnöke
Gerkens Dirk úr, az RTL Klub Televízió elnöke
Pintér Dezső úr, a TV2 Televízió elnöke
Pekár István úr, a Duna Televízió elnöke
Gyárfás Tamás úr, a Nap TV producere
Budaházi Attila úr, a Magyar ATV igazgatója
Fábián Gyula úr, a Szabad Föld főszerkesztője
Csurka István úr, a Magyar Fórum szerkesztőségi elnöke
Eötvös Pál úr, a Népszabadság főszerkesztője
Németh Péter úr, a Népszava főszerkesztője
Pallagi Ferenc úr, a Blikk főszerkesztője
Kocsi Ilona úrnő, a Magyar Hírlap főszerkesztője
Liszkay Gábor úr, a Magyar Nemzet főszerkesztője
Murányi Marcell úr, a Mai Nap főszerkesztője
Szetey András úr, a Délmagyarország főszerkesztője
Bojtár B. Endre úr, a Magyar Narancs főszerkesztője
Mester Ákos úr, a 168 óra főszerkesztője
Lipovecz Iván úr, a HVG főszerkesztője”