*Az udvaron ül egy padon és nézi a beborult eget. Élvezi a csendet.*

*Nem tart sokáig. Egy pillanat, amikor ami van és ami lehetne közelebb csúszik egymáshoz. Egy gyors villanás, smaragd fény. Egy ajtó nyikorog az emeleten.*

*A fogadó előtt lévő fa alatt ül, és bámulja az eget. A gondolataiban elmerengve nézi a felhőket.*

*Régen járt már erre. Ahányszor belépett e helyre, mindig üres volt. Most sincsen másképpen. Az egyik asztalnál foglal helyet, majd elmerengve néz maga elé.* ~ Ismét egyedül. ~

* A fogadóban ül, és egy könyvet olvas az asztalnál.* ~Mennyire kihalt ez a hely.~*gondolja magában.*

*A por libben, és egy szellő suhan keresztül a fogadó falai közt, moha és égett fa szagát hozva magával. Ha tartózkodna bárki is a falak közt, érezné, ahogy a valóság szövete kicsavarodik, és smaragd fény szűrődik ki az egyik, rég zárt ajtó alól.*

A fogadóban az egyik asztalnál ülve falatozik.

* A fogadó körül sétálgat. Egy fa tövébe leült, majd nézte a messzeséget.*