10.1 - Tortura

Főmenü:

10.1

Egyetemes töri > 1492utan

A kétpólusú világ: a keleti és a nyugati blokk kialakulása, főbb politikai, gazdasági, társadalmi jellemzői, a hidegháborús szembenállás jellemzői.

A 2. világháború után kezdetben még működött a szövetségesek együttműködése. 1945-ben létrehozták az ENSZ-t, felállították a Nemzetközi Katonai Törvényszéket, amely Nürnbergben bíróság elé állította az elfogott náci vezetőket. 1947-re tető alá hozta a békeszerződéseket Párizsban a vesztes országokkal. Igaz, a nézeteltérések miatt Németországgal és Japánnal már nem.

1. A nemzetközi erőviszonyok megváltozása

A háborúban a győztes Franciaország és Anglia egyaránt meggyengült, gazdaságuk romokban volt. A szintén nagy veszteségeket szenvedő vesztes Németországot és Japánt megszállták. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az USA és Szovjetunió jelentőségét tekintve messze kiemelkedik a világpolitika többi résztvevője közül – ők a két szuperhatalom. Az USA gazdasági erejét megtartotta, sőt növelte, hadserege a legkorszerűbb. A SZU erkölcsi győztesként került ki a háborúból, területét és befolyási övezetét egyaránt növelte. Szárazföldi haderője neki a legnagyobb.
A háborút követő közel fél évszázadban a két szuperhatalom és az általuk vezetett szövetségi rendszerek viszonya határozta meg a nemzetközi politikát, sőt gyakran egyes országok belső politikai viszonyait is. Ezt a helyzetet nevezzük kétpólusú (bipoláris) világnak.
Mind a két nagyhatalom kiépítette a saját érdekszféráját a háború után, amelyek aztán gazdasági, politikai, ideológiai és hatalmi okokból szemben álltak egymással. Mindkét tábor a saját életformáját, értékrendjét tekintette magasabb rendűnek, míg a másikat olyannak, amelynek el kell tűnnie. A két szuperhatalom több évtizedes szembenállása azonban nem vezetett közvetlen katonai összecsapáshoz – ezt az állapotot nevezzük hidegháborúnak.

2. A nyílt szembenállás kialakulása

A) SZEB-ek működése
A háború során a legyőzött országok nem nyerték vissza függetlenségüket, irányításukat a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (Németországban Tanács) végezte. A SZEB elnökének, akit a megszálló ország nevezett ki, szinte teljhatalma volt. Mindkét nagyhatalom a saját területén a saját politikai nézetüket elfogadó erőket támogatta. Ebből számos helyi konfliktus keletkezett (Görögország, Irán – TK.11.-112., Olaszország), amelyek a szakítás felé mutattak.

B) Vasfüggöny
A szakítás első látványos jele Churchill – már nem miniszterelnök – fultoni beszéde 1946 márciusában, ahol elhívta a világ figyelmét arra, hogy a szovjetek zsarnoki uralmat építenek ki Európa keleti felében, s hogy a kontinenst „vasfüggöny” osztja ketté. Sztálin reagálása gyors volt, háborús uszítónak nevezte Churchillt.

C) Truman-elv (doktrína)
Az USA-t aggasztotta, hogy a SZU a kelet-európai országok szovjetizálása mellett a nyugat-európai országokban is növeli a befolyását a kommunista pártokon keresztül, aki pl. Franciaországban, Olaszországban a kormányba is bekerültek. 1947 elején Truman megfogalmazta a feltartóztatás politikáját, nem tűrnek el további szovjet térnyerést, növelik a katonai jelenlétet, támogatják a polgári erőket a demokrácia megvédése érdekében.

D) A Marshall-terv (1947 – 1951/59)
George Marshall amerikai külügyminiszter dolgozta ki, az európai országoknak ajánlottak és nyújtottak támogatásokat.

Céljai:- a nyomor és a szegénység felszámolása, mert az a szélsőségeket erősíti.

- A piac kibővítése és megtartása az USA gazdaságának.

- Az európai demokráciák stabilizálása, gazdaságuk működőképessé tétele.

- Az USA gazdasági, politikai hatalmának erősítése.

Feltételei: az európai országok növeljék az együttműködésüket és nyissák meg egymás előtt piacaikat.

Az összeg 90%-a segély volt, 10%-a kölcsön. A program segítette Nyugat-Európa gazdasági talpra állását, javította az életkörülményeket, miközben az USA is jól járt - piacszerzés. A SZU elhatárolta magát a tervtől, és nem engedte ezt az általa ellenőrzött országokban sem. Sztálin nemcsak politikailag, gazdaságilag is elszigetelte a szocialista tábort. 1949-ben létrehozza a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), a szocialista államok gazdasági együttműködésére.

E) A német kérdés
Az országot, miképp Ausztriát, s magát Berlint, a 4 nagyhatalom megszállási övezetekre osztotta. Mivel az ország jelentős gazdasági lehetőséggel rendelkezett, egyik fél sem akarta feladni pozícióit. Ezért aztán két német állam fog létrejönni. A szovjetek zónájukban gyorsan nekiláttak a politikai-társadalmi és gazdasági viszonyok átalakításának – földosztás, államosítás. A nyugatiak egy demokratikus német államot képzeltek el 1946-ben egyesült a brit és amerikai zóna, majd 48-ban a francia is (Bizónia, majd Trizónia). 1948-ban a nyugati zónában valutareformot vezettek be. Ez ellen a SZU tiltakozott, és Nyugat-Berlint blokád alá vonta. A blokádot a nyugatiak légijáratokkal hidalták át. A blokád felgyorsította a két német állam létrejöttét. 1949 májusában megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) nyugaton, míg keleten októberben a Német Demokratikus Köztársaság (NDK). A német állam kettészakadása látványos jele volt a két világrend elválásának. A hidegháború szimbóluma pedig az 1961-ben felépített berlini fal lett.

F) A katonai tömbök létrejötte
A SZU elleni feltartóztatási politika része a katonai erő felmutatása is. A szovjet szárazföldi haderő ellensúlyozására 1949. április 4-én létrehozták a NATO-t (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) – 12 állam részvételével. Alapokmánya szerint védelmi jellegű, célja a demokratikus rend védelme, a SZU terjeszkedésének megakadályozása.
A keleti tömb saját katonai szervezete a Varsói szerződés az NSZK NATO-ba belépése és az osztrák államszerződés megkötése után jön létre.

A két világrend megszilárdulása

A nyugati világ integrációja

A nyugati világ már létezett a háború előtt is. Az USA, szemben az első világháborúval, nem vonult vissza az európai ügyektől, hanem vállalta a hatalmi súlyának megfelelő vezető szerepet, felgyorsította a tömb kialakulását. Ennek fontos eleme volt a Marshall-terv és a Truman elv, melyek hatására nőtt az USA befolyása. 1948-ban megalakult az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet, tagjai a segélyben részt vevő államok voltak. Céljuk a gazdasági folyamatok összehangolása, a vámszabályok megállapítása volt. Ebből fejlődött ki 1949-ben az Európa Tanács. A gazdasági integráció következő lépése az Európai Szén-és Acélközösség megalapítása volt, amelyből 1957-re létrejött az Európai Gazdasági Közösség, a Közös Piac. 1949-ben létrejött a NATO, mint a katonai együttműködés szerve.
A nyugati integráció nagy sikere, eredménye volt a demokratikus NSZK létrejötte. Ebben nagy szerepet játszott az első kancellár Konrad Adanauer, aki a francia-német megbékélést is szorgalmazta – igent mondott a Schuman-tervre, ami az európai együttműködés alapja lett. Az NSZK teljes integrációját a NATO-ba való felvétele jelentette 1955-ben.
A nyugati tömb jellemzői: polgári demokratikus berendezkedés, többpártrendszer (a kommunista pártok is működhetnek), piacgazdaság, olykor szociális piacgazdaság: olyan rendszer, ahol érvényesül a piac, de az állami újrafelosztás révén a hátrányos helyzetű rétegeknek is jut a javakból, ez tompítja a társadalmi feszültségeket (jóléti állam), fogyasztói társadalom kialakulása, kulturális sokszínűség.

A szovjet tömb kialakulása

A szovjetizálás lépései

Ideiglenes hatalom létrehozása, ahol a SZEB segítségével a kommunista pártok kulcsszerepet kaptak, és támogatottságukon felüli képviseletet. Kezdetben népfront jellegű kormányzás van. „koalíciós időszak"

Reformokat hajtanak végre, amelyek átalakítják a társadalmi és a tulajdonviszonyokat: földreform – földosztás – parasztság megnyerése, államosítás – első körben csak a stratégiailag fontosakat, ill. „fasiszta” tulajdonút.
Fellépnek a háborús bűnösök ellen, sokszor közéjük sorolva politikai vetélytársaikat.
Majd következik az egypártrendszer kiépítése – a polgári pártok teljes kiszorítása a hatalomból, és felszámolásuk, vagy névlegessé tételük.
Megvalósul a teljes államosítás – iparban, oktatásban, kultúrában.

Végső lépés a sztálinizmus átvétele: a szovjet típusú totális állam kiépítése: tervgazdálkodás a nehézipar egyoldalú fejlesztésével; a mezőgazdaság kollektivizálása, ideológiai átnevelés – vallásüldözés; terror bevezetése a belső ’ellenség’ számára - kényszermunkatáborok.
E folyamatban jelentős tényező volt az 1947-ben megalakult KOMINFORM, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája, amely a sztálini akaratot érvényesítette.

A szocialistává váló országok gazdasági együttműködési szerve a KGST lett, 1949-ben – ezzel elszigetelődtek a nyugattól, mint politikai, mind gazdasági téren egyaránt. A KGST országok szakosodtak bizonyos termékek előállítására, ami ugyan biztos piacot jelentett, de nem ösztönözte a fejlesztéseket, s nem mindig felelt meg az ország hagyományainak. A SZU pedig adta az energiahordozókat és számos nyersanyagot.

A katonai együttműködés hivatalos szervezete csak 1955-ben, az Ausztriából való kivonulás után jött létre – mivel indokolatlanná vált a szovjet sereg jelenléte Magyarországon -, s válasz volt az NSZK NATO tagságára. Ez lett a Varsói Szerződés. Gyakorlatilag hivatalossá tette a SZU vezető szerepét a nemzeti hadseregek felett.

Jugoszlávia, bár Tito vezetésével kommunista hatalmat épített ki, nem lett része a szovjet tömbnek, ezért az el is ítélte (láncos kutya).

Kínában a japán fegyverletétel után polgárháború tört ki, amelyben 1949-re a kommunisták győztek Mao Ce-tung vezetésével. Sztálin haláláig a két ország jó viszonyban volt, utána azonban megromlott közöttük a viszony.

Belső ellentétek, különutak

• Tito Jugoszláviájának kiközösítése, mert nem rendelte alá magát és országát a SzU-nak.

• A Sztálin halála utáni desztalinizálási hullámot követően Albánia (Enver Hodzsa) külön útra lépett; 1980-as években Románia (Ceausescu) külön útja. Mindkettő inkább önmagát igazolja így.

Felkelések és forradalmak

• 1953: Kelet-Berlinben szovjet-ellenes felkelés

• 1956: • poznani felkelés és magyarországi forradalom

• 1968: prágai tavasz

• 1981: rendkívüli állapot Lengyelországban (Szolidaritás)

VAN TOVÁBB! J

A hidegháború főbb vonásai

Az USA és a SZU vezetése alatt kialakult szövetségi rendszerek közötti ellenséges viszony, amely minden területen jelen volt. Jellemzői:

 bipoláris, kétközpontú volt, a két nagyhatalom testesítette meg a szövetségi rendszereket;

 hatalmi egyensúly,

 fegyverkezési verseny folyt a két nagyhatalom között; csak a hatalmas gazdaságok bírják, az űrre is kiterjed

Az USA kezdeti előnye 1949-ig tartott, ekkorra lett kész a szovjet atombomba. Ezután következett a hidrogénbomba, majd 1957-ben először a Szovjetunió lőtt fel mesterséges tárgyat (Szputnyik nevű műholdat) Föld körüli pályára. 1961-ben szovjet ember jutott fel elsőként a világűrbe (Jurij Gagarin). 1969-ben azonban az amerikai Armstrong lépett elsőként a Holdra. A hatvanas évekre világossá vált, hogy a két szuperhatalom birtokában lévő több ezer nukleáris robbanófej új stratégiát követel. (Atomháború értelmetlenné válik a kérdés, hogy ki győz + hamis riasztás, véletlenül atomháború törhet ki..) Az új doktrína így a kölcsönös elrettentés stratégiája lett: azért tartottak atomfegyvereket, hogy elrettentsék a többieket az ellenük irányuló csapástól.

 globális jelleggel kiterjedt az egész világra;

 helyi konfliktusok: ezeket végső soron a szovjet-amerikai szembenállás határozott meg;

 párbeszéd a legszűkebb diplomáciai ügyintézésre szorítkozott;

 ideológiai harc: Truman-elv vs Zsdanov; erőteljes propagandakampány zajlott, a felek egyoldalú és torzított információkat terjesztettek egymásról;

A Truman-doktrínát az 1950-es években a „felszabadítási” és a „fellazítási” politika váltotta föl. Eszerint, mivel a „feltartóztatási politika” csak részben valósult meg, szükséges a Közel-Keleten és Vietnámban a katonai „fölszabadítás”, illetve más országokban a politikai eszközökkel történő „föllazítás”. A Szovjetunióban Sztálin halála nem okozott túl nagy változást, de utódja, Hruscsov már elkerülhetőnek tartotta a harmadik világháborút.

 akadályokat emeltek bármilyen érintkezés útjába;

 üldözték azokat, akik nem értettek egyet a másik félről terjesztett hivatalos véleménnyel;

 kölcsönös félelem és bizalmatlanság jellemezte a feleket

A hidegháború szakaszai:

„klasszikus”, rövidebb enyhülési szakaszokkal (1947-1962)

átmeneti enyhülés korszaka, (1963-1975),

„kis hidegháború” (1979-1985) idején újra elmélyültek a konfliktusok.

Konfliktusok a hidegháború alatt:

1948 – Nyugat-Berlin blokádja

1950-53: Koreai háború (TK. 31.o.)

1956: Szuezi válság (TK.29.o.); magyar helyzet (TK. 34.o.)

1961: berlini fal felépítése

1962: karibi (kubai) rakétaválság (TK. 35.o.)

Vietnami háború

Arab-izraeli háborúk, konfliktus

1968: prágai tavasz

1970-es évek: szovjet térnyerés a 3. világban

1979 Irán, győz az Iszlám forradalom

1979 szovjet bevonulás Afganisztánba

Enyhülési folyamatok:

enyhülés: olyan időszakok, amikor a felek szembenállása csökkent, tárgyalási készségük nőtt, a fegyverkezési verseny azonban tovább folytatódott

1953: Sztálin halála után „olvadás”

1955-ben a genfi csúcs, amelyen a négy nagyhatalom a béketárgyalások után először ült tárgyalóasztalhoz, igaz, eredmény nélkül.

1963-ban a két szuperhatalom főhadiszállásai között állandó összeköttetést ún. „forró drót”-ot létesítettek a „véletlen” atomháború kockázatának csökkentésére.

1963-ban a kubai válság hatására aláírták az atomcsend egyezményt, amelynek értelmében betiltották a kísérleti bombázásokat mind a légkörben, mind a víz alatt. (Föld alatti robbantások továbbra is lehetségesek.)

1968-ban (ún. atomsorompó szerződés), amire azért is szükség volt, mert az 1960-as években Nagy-Britannia, Franciaország és Kína is nukleáris hatalom lett.

1972: Bécs, SALT-1 szerződés,

Willy Brandt (1969-től német kancellár) – új keleti politika – rendezte az NSZK viszonyát a szocialista országokkal, német alapszerződés a két német állam között, német-lengyel határ elismerése.

70-es évek: Kínai-amerikai közeledés, viszony normalizálása

1975: Helsinki záróokmány - célja a békés együttműködés, az emberi jogok tiszteletben tartása mindenütt

ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Szervezete a Népszövetség utódszervezeteként jött létre a II. világháború után. Magyar rövidítése ENSZ, a szervezet angol nevéből, a United Nations-ból ered az UN rövidítés. A kifejezés F. D. Roosevelt amerikai elnöktől származik. A második világháború alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbinál összehangoltabb nemzetközi együttműködésre lesz szükség egy újabb háború megelőzése érdekében. 1941 augusztusában az Atlanti Charta (Churchill és Roosevelt nyilatkozata), majd 1942. január 1-jén az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata (Washingtoni Nyilatkozat) is deklarálta ennek szükségességét, de konkrét szervezeti elképzelések nem merültek fel.

Az USA és Nagy-Britannia kezdeményezésére a Szovjetunióval együtt a három szövetséges nagyhatalom a moszkvai külügyminiszteri értekezleten (1943. október) – egyeztetett egy nemzetközi szervezet létrehozásában. Egy nemzetek fölötti szervezet megalakításáról és annak fő feladatairól először a teheráni konferencián (1943. november) esett szó államvezetői szinten.

1944 augusztusában Dumbarton Oaks-ban ült össze az Egyesült Nemzetek Szervezetét előkészítő tanácskozás, amelynek során az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió valamint Kína képviselői kidolgozták az ENSZ alapokmányát. Megállapodtak abban, hogy az ENSZ legfelsőbb fóruma a tagállamok közgyűlése. Ezenkívül létrehozták a Biztonsági Tanácsot, ahol állandó tagként vesz részt a munkában az öt nagyhatalom (USA, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Szovjetunió), amelyeknek vétójoguk van. E főként szovjet kívánságra elfogadott rendelkezés hosszú időre megbénította az ENSZ munkáját a hidegháború idején.

Jaltában 1945. február 4-én a „három nagy” megegyezett a létrehozandó Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) működési alapelveiben, a Biztonsági Tanács szavazati rendjében, és nemzetközi konferenciát hívott össze San Franciscóba az ENSZ alapokmányának elfogadására (1945. április-június). Az aláírt ENSZ-alapokmány 1945. október 24-én lépett hatályba (ez az ENSZ napja). Az alapító tagok közé tartozott az 51 győztes állam.

Az ENSZ Alapokmányának fő célkitűzése a béke és a biztonság fenntartása, a nemzetek közötti egyenjogúság, az önrendelkezési jog és a szabadságjogok tiszteletben tartása, a baráti kapcsolatok fejlesztése. A világszervezet alapító okmánya szerint tagja lehet minden békeszerető nemzet, amely az alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja és a szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó. Az ENSZ-hez mindig csatlakoznak új országok. Magyarország – a világháború veszteseként – nem lehetett alapító tag, hazánk 1955. december 14-én csatlakozott a világszervezethez. Az ENSZ székhelye New York (kivéve a Nemzetközi Bíróságot, amely Hágában ülésezik), hivatalos nyelve az angol, a francia, a spanyol, a kínai, az orosz és az arab.

Az ENSZ három fő intézménye: a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, és a Titkárság. A Közgyűlés a legfőbb tanácskozó testület, de a szervezeten belül a központi szerep a Biztonsági Tanácsé.

A Közgyűlés (General Assembly)

· A legfőbb tanácskozó testület. Az összes tagállam képviselőiből (országonként legfeljebb 5 fő) áll, amely tagállamok mindegyike egy szavazattal rendelkezik. Olyan fontos kérdésekben, mint a békére és biztonságra, új tagok felvételére és költségvetési kérdésekre vonatkozó ajánlások, döntésekhez kétharmados többség szükséges. Egyéb kérdésekben elegendő az egyszerű többségi szavazat is.

· Megvizsgálja, és ajánlásokat tesz a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló együttműködés alapelveire, beleértve a leszerelés és fegyverkezés szabályozását is.

· Tanulmányok elkészítése, melynek célja a nemzetközi együttműködések előmozdítása, a nemzetközi jog fejlesztése, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok megvalósítása.

· Megvizsgálja és jóváhagyja az ENSZ költségvetését és meghatározza a tagdíjakat.

· Megválasztja a Biztonsági Tanács nem állandó tagjait, a Gazdasági és Szociális Tanács tagjait és a Gyámsági Tanács választandó tagjait, a Biztonsági Tanáccsal együtt megválasztja a Nemzetközi Bíróság bíráit, és a Biztonsági Tanács javaslata alapján kinevezi a főtitkárt.

A Közgyűlés rendes ülésszaka minden év szeptemberében kezdődik, ahol megválasztják a Közgyűlés új elnökét, a 21 alelnököt, és a Közgyűlés hat fő bizottságának elnökét. Az egyenlő földrajzi képviselet biztosítása érdekében a Közgyűlés elnökségét minden évben változtatják kontinensek. A rendes ülésszakon túl a BT-nek, az ENSZ tagállamai többségének egyetértése esetén akár egy tagállamnak a kérésére össze lehet hívni a Közgyűlés rendkívüli ülésszakát. A rendes ülésszakok kezdetén a Közgyűlés általános vitát tart – gyakran állam-és kormányfők részvételével. A legtöbb kérdést ezután a hat főbizottságban vitatják meg:

A bizottságokban a szavazás egyszerű szótöbbséggel történik, ezután a plenáris ülésen szavaznak a bizottsági beterjesztésekről. A Közgyűlés határozatainak jogi értelemben nincsen kötelező érvényük a kormányok számára, ugyanakkor a világ közvéleményének súlyát, valamint a közösség erkölcsi tekintélyét fejezik ki.

A Biztonsági Tanács (Security Council, magyar rövidítése: BT)

Elsődlegesen felelős a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. 15 tagja van: 5 állandó (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína), és 10, a Közgyűlés által két éves időszakra megválasztott tag. A BT minden tagja egy szavazattal rendelkezik. A határozatokat legalább 9 tag igenlő szavazatával hozzák meg. Fontos kérdésekben az öt állandó tag szavazatának is benne kell lenni, ez a „nagyhatalmi egyetértés elve”, amelyre gyakran mint vétójogra hivatkoznak (ugyanis egy állandó tag nemleges szavazata a döntés meghiúsulását eredményezi, ez már mind az öt államnál előfordult). Ha egy állandó tag nem támogat egy határozatot, de elfogadását nem akarja akadályozni, akkor tartózkodhat. Az alapokmány értelmében az ENSZ minden tagja elfogadja és végrehajtja a BT határozatait. A BT feladatai és hatásköre:

· Fenntartani a békét és a biztonságot.

· Megvizsgálni bármely viszályt, amely nemzetközi problémát jelenthet.

· Ajánlást tenni a viták elsimításának módszerére és feltételeire.

· A fegyverkezés szabályozására vonatkozó tervek elkészítése.

· Az agresszió megelőzése érdekében a tagállamok felszólítása gazdasági vagy más (nem katonai) szankciók megtételére.

· Javaslat kollektív katonai akciókra.

· Javaslat a főtitkár személyére.

· A Nemzetközi Bíróság bíráit megválasztani a Közgyűléssel együtt.

· Ajánlás új tagok felvételére.

Szerepéből adódóan a BT folyamatos működését biztosították: minden tagállam egy képviselőjének állandóan jelen kell lennie az ENSZ székhelyén. A béke veszélyeztetése esetén a BT háromféle megoldás közül választhat: először felhívhatja az érdekelt feleket, hogy alkalmazkodjanak az ideiglenes rendszabályokhoz, valamint a Közgyűlés által megalkotott ajánlásokhoz, ha ez nem eredményes, akkor fegyveres erő felhasználásával nem járó szankciókat, rendszabályokat vezethet be (pl. gazdasági blokád). Ha ez is hatástalan, akkor már fegyveres erő felhasználásával járó műveleteket is elrendelhet. Ismertebb konfliktusok, amelyek megoldásában segített, közreműködött az ENSZ: berlini válság1948-49, kubai rakétaválság,1962.

A kéksisakosok szerepet vállaltak az 1948-as arab-izraeli háború után, Kasmírban, Szudánban, Kenyában, Jugoszláviában, Cipruson kialakuló konfliktusok rendezése idején. Ugyanakkor a békefenntartó műveletek nem mindig jártak sikerrel (Szomália, Bosznia-Hercegovina).

A Titkárság (Secretariat) a főtitkárból és tisztviselői karból áll, az ENSZ mindennapi munkáját végző, tisztviselőkből álló szervezet.

Jelenleg 8600 személyt foglalkoztat mintegy 170 országból. Egyetlen kormánytól, vagy kívülálló hatóságtól sem fogadhatnak el, vagy kérhetnek utasításokat, csak az ENSZ-nek tartoznak felelősséggel, erre esküt is tesznek. Vezetőjük a főtitkár, akit a BT javaslata alapján a Közgyűlés nevez ki ötéves, megújítható időtartamra. Ő a szervezet legfőbb igazgatási tisztviselője. Funkciója politikai jellegű feladat, amely aktivitást, jó diplomáciai készséget igényel, egyúttal feltételezi a bizalom meglétét a főtitkár és a tagállamok között. Bármilyen ügyet a BT figyelmébe ajánlhat, amely veszélyeztetheti a nemzetközi biztonságot. Folyamatosan konzultál a világ állam-és kormányfőivel, vagy más vezető személyiségekkel. Minden évben jelentést tesz közzé, amelyben értékeli az ENSZ munkáját és előterjeszti nézeteit a jövőt illetően.

A Titkárság székhelye New Yorkban van, hivatalai azonban a világ valamennyi régiójában. Három hivatal emelkedik ki közülük: Az ENSZ Genfi Hivatala a leszerelés és az emberi jogok fóruma. Az ENSZ Bécsi Hivatala többek között a nemzetközi kábítószer-ellenőrzés, a bűnmegelőzés és büntetőjog területén illetékes. Az ENSZ Nairobi Hivatala elsődlegesen a környezeti kérdésekkel foglalkozik.

Az ENSZ költségvetése:

Az ENSZ pénzének nagy részét a fejlett államok bankjaiban tartja. A pénzügyi alap fő forrása a tagok befizetése (tagdíja), amelyet a Közgyűlés határoz meg, figyelembe veszik a tagállamok reális fizetőképességét és részesedésüket a világ teljes nemzeti össztermékéből. AZ ENSZ pénzügyi helyzete évek óta bizonytalan, mert számos tagállam nem fizeti, vagy késve fizeti a kiszabott hozzájárulást, vagy nem járul hozzá a békefenntartó műveletekhez, amelynek külön költségvetése van. Néhány ország önkéntes felajánlásainak és kölcsönöknek köszönhető, hogy a költségvetés nem omlott össze. A nem fizető országok az alapokmány 19. cikkelye értelmében megfoszthatók szavazati joguktól a Közgyűlésben.

A Nemzetközi Bíróság az államok között kialakult jogviták, valamint a háborús konfliktusok békés, bírósági tárgyaláson történő rendezésére hívatott. Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséggel bír ez az ENSZ-szervezet (lásd pl. délszláv háborúk). A Bíróság előtt csak államok lehetnek a peres felek.

Lezárás, összegzés

A szervezet elsődleges céljával, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával kapcsolatban nem mindig váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a meghozott döntések végrehajtását nehéz kikényszeríteni, a tagállamok pedig féltve őrzik szuverenitásukat – nemzeti önállóságukat.

A hidegháború első tíz évében a tagfelvétel körül minden egyes esetben komoly politikai harc bontakozott ki. Mára jelentősen megnőtt a szervezet taglétszáma, így valóban az egész világot átfogó szervezetté vált, amely nélkülözhetetlen garanciája a világ békéjének.

Az ENSZ további feladatai közé tartozik a nemzetközi gazdasági, szociális és humanitárius feladatok megoldása, koordinálása, és az ez irányú együttműködés előmozdítása. E téren teljesítménye vitathatatlanul pozitív. (FAO - Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet, WHO - Egészségügyi Világszervezet)

A harmadik világbeli IMF politikát (IMF = Nemzetközi Valutaalap - A nemzetközi monetáris rendszer központi intézménye, célja a nemzetközi pénzügyi együttműködés, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése, átmeneti pénzügyi segítséget nyújt a gazdasági problémákkal küzdő tagországainak.), is erős kritika érte. Bár sokak szerint az ENSZ – hasonlóan elődjéhez, a Nemzetek Szövetségéhez – nem tud elég hatékony lenni (szankciói rendkívül korlátozottak, nincsen állandó hadserege, nincsen rendőrsége, stb.), mégis esélyt, lehetőséget ad az államok közti nézeteltérések békés tisztázására, vagy a már kirobbant harcok korlátozására, lezárására. Alapelveivel az emberhez méltó élet képviselője, és sok más problémára is (szegénység, munkanélküliség, AIDS, bűnözés, kábítószer, terrorizmus, stb.) felhívja a figyelmet, törekszik ezek enyhítésére. Segélyeivel, kölcsöneivel) támogatja a nehéz helyzetben lévő országokat, menekülteknek nyújt segítséget, élelmiszert szállít az éhező térségekbe, katasztrófák után segít a mentésben, az újjáépítésben, fáradozik a járványok, betegségek felszámolásában (oltások, kutatások), vagy terjedésük megakadályozásában. Hozzájárul az egyes nemzetgazdaságok fejlesztéséhez, a politikai rendszerek demokratizálásához, az oktatás világméretű kiszélesítéséhez, analfabetizmus felszámolásáért (UNESCO – az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete.), kiáll az egyenjogúság mellett. Jelentős szerepe volt abban, hogy 1948-ban megfogalmazták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely történelmi kinyilvánítása volt az egyetemes emberi jogoknak, értékeknek, szabadságjogoknak, s e jogok ma a demokratikus világ jogrendjének alapjait jelentik. Kétségtelen, hogy a BT összetétele már nem tükrözi a mai politikai-gazdasági realitásokat, az ENSZ belső reformjára szükség van. Az ENSZ tevékenysége számos ponton kapcsolódik az üzleti világhoz, érdekeik sok esetben találkoznak (beruházások, megtakarítások ösztönzése, munkahelyteremtés, export növelése, egységesedő kereskedelem, egyszerűsödő bürokrácia), de a visszaélések, összefonódások kiszűrésére, a kiadások racionalizálására több figyelmet kell fordítania (ENSZ Belső Felügyeleti Irodája).

Kezdőlap | Témák | Feladatok | Általános honlaptérkép