4.1 - Tortura

Főmenü:

4.1

Egyetemes töri > 1492utan

A nagy földrajzi felfedezések és hatásuk

1. Gazdasági előzmények

A XV. század közepétől Európában fejlődés indult meg: gazdasági fellendülés és népességnövekedés ment végbe. Az iparosodó és sűrűn lakott Nyugat-Európa már nem tudta elég élelemmel ellátni népességét, ezért mind több mezőgazdasági terméket importált, főleg Kelet-Európából (kontinentális munkamegosztás kezdete). A kereskedelem központja Flandria lett, a szállítás főleg a Hanza útvonalain és az atlanti parton folyt.

A növekvő, kiszélesedő kereskedelem egyre több nemesfémet igényelt a lebonyolításhoz. A keleti kereskedelem kiszivattyúzta Európából a nemesfémet, valamint az Oszmán Birodalom térhódításával (1453 Bizánc elfoglalása) bizonytalanná és drágábbá vált. Emellett a magyarországi és csehországi nemesfémbányák termelése jelentősen visszaesett. Mindez, illetve a Távol-Kelet mesés kincseiről szóló legendák ösztönözték Európát új utak, lelőhelyek keresésére. A felfedezések megindulásához szükség volt az arab hajózás tapasztalataira, az elzártságból kiutat kereső genovai tőkére (kiszorult a levantei kereskedelemből) és végezetül két új, feltörekvő állam, Spanyolország és Portugália vállalkozó kedvére is.

2. A felfedezések tudományos, technikai feltételei

Új hajótípus terjed el: a caravella – kormánylapáttal, nagy vitorlafelülettel;

Helymeghatározó eszközök fejlődése: iránytű (az araboktól), asztrolábium stb;

Földrajzi ismeretek fejlődése: A tudományos életben ekkor vált elfogadottá Ptolemaiosz ókori elmélete, hogy a Föld gömb alakú; Toscanelli világtérképe (1474) térképén Indiát Európától nyugatra, az Atlanti-óceán túlsó partján ábrázolta;

Tengerész Henrik portugál herceg tengerészeti akadémiát hozott létre (Sagres);. Összegyűjtötték a délről visszatérő hajósok tapasztalatait, a kapitányokat kötelezték, hogy naplót vezessenek, s azok alapján pontosították a térképeket.

3. Portugál és spanyol felfedezések

Ez a két ország kimaradt a levantei kereskedelemből. A sikeres reconquista után folytatnák terjeszkedésüket.

A felfedező utak indításában a Portugálok jártak élen. Portugália Afrika megkerülésével, kelet felé haladva érné el a Távol-Keletet. Arany és fűszerek szerzése reményében lépésről lépésre felfedezték Afrikát.

1471-ben áthaladtak az Egyenlítőn

1487-ben Bartolomeo Diaz elérte Afrika déli csúcsát. - Bár a viharok megakadályozták útja folytatásában, bizonyosság vált, hogy az Atlanti óceán nem beltenger, és meg lehet kerülni Afrikát.

1498-ban először Vasco da Gama hajózta körül Afrikát, s érte el India nyugati partjait.

Spanyolország Nyugat felé hajózva szeretné elérni a távoli keletet. Ezt választotta Kolumbusz Kristóf.

Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába az olasz Kolombusz Kristóf három hajója. Meggyőződése volt, hogy nyugatra indulva hamarabb el lehet érni Indiát.

1492. október 12-én kötött ki Guanahani (San Salvador) szigetén. (Bahama szigetek egyike) Kolumbusz 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérte Kubát, Panamát, Puerto Ricot és Jamaicát. Útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen növényeket és indiánokat hozott. Kolumbusz mindvégig azt hitte, hogy India nyugati partjainál jár, ezért is nevezte el Amerika őslakóit indiánoknak.

Amerigo Vespucci (olasz, de spanyol hajón utazott) jött rá, hogy új földrészt fedeztek fel. - Róla nevezték el Amerikának.

Tordesillasi szerződés: A spanyolok és a portugálok versengtek az új területekért, ezért pápai közvetítéssel egyezséget kötöttek (1494). A felfedezett világot a két ország között először egy, majd két hosszúsági kör mentén kettéosztotta. Amerikát a spanyolok, Indiát és Távol-Keletet a portugálok fogják gyarmatosítani. Emiatt beszélnek Brazíliában portugálul, s a többi dél-amerikai országban spanyolul.) 1529 zaragozai kiegészítő szerződés, amely az ázsiai és óceániai térségben jelölte ki a határokat.

Észak-Amerikát az angolok fedezték fel 1497-ben (John Cabot), és őket néhány évtized múlva a franciák is követték – Cartier – Szt. Lőrinc-öböl.

1500: a portugál Cabral felfedezte Brazíliát,

1513-ban (a mai Panamán átkelve) Balboa pillantotta meg először a Csendes-óceánt.

A földrajzi felfedezések Fernando Magellán vállalkozásával folytatódtak, aki célja 1519-ben az volt, hogy Dél-Amerikánál átjárót találjon a Csendes óceánra. Három év alatt körbehajózta a Földet, fölfedezte a Tűzföld és Dél-Amerika közötti átjárót, a Magellán –szorost, ő azonban a Fülöp-szigeteken életét vesztette, de egyik hajója 1522-ben visszatért Spanyolországba, ezzel a Föld gömb alakja megcáfolhatatlan ténnyé vált.

A Föld 2. körülhajózása az angol Francis Drake nevéhez fűzödik

4. Gyarmatosítás

A vas és tűzfegyverek birtokában könnyedén legyőzték a ’felfedezők’ a kőfegyverekkel rendelkező indiánokat. Az Európából behurcolt betegségek, pl. bárányhimlő több ezer ember halálát okozta.

A spanyol hódítók (konkvisztádorok) egy-két évtized alatt elfoglalták, majd lerombolták az indián kultúrákat.

Hernando Cortez az azték birodalmat söpörte el. A maják földjét Alvarado vette birtokba. Az Andok hegyei között kiépülő Inka Birodalmat 1532-ben Pizzaro mindössze 150 emberrel foglalta el.

Gyarmati berendezkedés

Az új területek népeit hódítóik leigázták, a lakosságot megtizedelték. Kezdetben rablógazdálkodást folytattak.

A spanyolok bányákat nyitottak, ültetvényeket (gyapot, kávé, cukornád stb.)létesítettek. Az ültetvényeken, bányákban először az indiánokat dolgoztatták, majd Afrikából néger rabszolgákat hoztak be.

A spanyol gyarmatosítás területe Közép- és Dél-Amerika,(majd Fülöp-szigetek) jellemző rá az, hogy erőszakos módszerekkel terjesztették a keresztény hitet.

A bevételek a spanyol nagyhatalmi szerep megszerzésére és megtartására ment el leginkább (meg fogyasztási javakra és fényűzési cikkekre), a gazdaságba nem fektettek be, így lemaradnak, miképp Portugália is. Utóbbi Afrika partjainál, Indiában, Dél-Kínában kereskedelmi telepeket hozott létre. Kiszorították az arabokat a közvetítő kereskedelemből. Brazília a klasszikus gyarmatuk, de ők jobban keveredtek az őslakosokkal.

A felfedezések, gyarmatosítás hatásai Európára

Új növényekkel ismerkedtek meg: kukorica, dohány, burgonya, paprika, paradicsom, napraforgó, ananász, tök, gyapot, kaucsuk, kakaó, kinin, vanília, majd dohány, kávé.

Az újonnan felfedezett, gyarmati területekkel való kapcsolattartás során alakult ki a világkereskedelem, melynek központjai Európa atlanti parti kikötővárosai voltak. A kereskedelem központja a Földközi-tengerről áttevődött az Atlanti-óceánra, elősegítve az óceán mentén fekvő országok fejlődését. Új kikötők jöttek létre: pl. Lisszabon, Amszterdam. Afrikából rabszolgákat,( rabszolga-kereskedelem újbóli megjelenése) drágakövet, elefántcsontot exportáltak, iparcikkért, fegyverekért, alkoholért (rum) cserébe. A rabszolgákat az amerikai ültetvényekre szállították. Innen nyersanyagot, növényeket (kakaó, kávé, dohány, cukor), illetve nemesfémet exportáltak Európába, cserébe késztermékek érkeztek. A Távol-Keletről luxuscikkek (selyem, fűszerek, tea) érkeztek aranyért és fegyverekért.

A felfedezéseket követően óriási mennyiségű nemesfém áramlott Európába. Ez értékének csökkenését (inflációt) és a termékek árának folyamatos emelkedését idézte elő (árforradalom). Főleg a mezőgazdasági termékek ára nőtt, mivel Nyugat-Európában iparcikkeket termeltek a gyarmatokra, és a növekvő lakosság élelmiszerigényét csak behozatallal tudták kielégíteni (kontinentális munkamegosztás).

Változások az iparban és a kereskedelemben

Kelet-Közép-Európa államai a kialakuló világkereskedelemhez élelmiszerszállítóként csatlakoztak, mivel Ny-Eu-ban megnőtt az élelmiszerek iránti igény. A Kelet-Európából importált gabonáért iparcikkekkel fizettek, valamint a gyarmatokra is iparcikkeket exportált Nyugat-Európa. A megnövekedett keresletet azonban a céhes ipar kereteiben nem lehetett kielégíteni. A városi céhrendszer megkerülésére létezett az Itáliában kialakult és a vidéki műhelyekben alkalmazott kiadatási-felvásárlási rendszer. Azonban az igazi áttörést a manufaktúrák megjelenése jelentette, amelyeket élelmes vállalkozók hoztak létre. Műhelyeikben bérmunkásokat alkalmaztak, a nyersanyagról és a munkaeszközökről is ők gondoskodtak. A manufaktúrákban még kézműves technikákkal dolgoztak, de már munkamegosztás volt, aminek következtében olcsóbban és többet termeltek, mint a céhekben. A versenyben sok kézműves ment tönkre, a kereskedő vállalkozók kezén pedig jelentős tőkék halmozódtak fel.

Kereskedelmi társaságok jöttek létre (holland, angol Kelet-Indiai Társaság) Jelentős monopoljoggal bírtak. Hamarosan megjelentek az első részvénytársaságok is a nagy tőkeszükséglet és kockázat miatt. A meginduló tömegtermelés létrehozza az árubörzét (tőzsdét) is, ahol már csak az üzletet kötik, de az árucikk nem ott cserél gazdát (szemben piaccal).

Angliában megkezdődtek a bekerítések (gyapjú iránti kereslet növekedése→ juhtenyésztés→ közös földek kisajátítása→ szabad munkaerő létrejötte), megszülettek a bérmunkásság kialakulását ösztönző véres törvények (1597). Kialakultak a tőkés termelés gazdasági és társadalmi előfeltételei (eredeti tőkefelhalmozás: az a történelmi folyamat, amelyben a kisárutermelő parasztokat és kézműveseket megfosztják a termeléshez, létfenntartáshoz szükséges eszközeitől, mások kezében pedig fölhalmozódik ez a termelőeszköz vagy az annak megvásárlásához szükséges pénzösszeg).

Politikai változások

A gyarmatosítás Európa politikai életére is hatással volt: Spanyolország, valamint a gyarmatosításba bekapcsolódó Anglia nagyhatalommá vált, míg az addig kereskedelemben élen járó itáliai városok háttérbe szorultak. A kereskedelem súlypontja egyértelműen az atlanti partvidékre tevődött át, így a levantei kereskedelmet ellenőrző Oszmán Birodalom helyzete is megrendült.

A centrum-periféria rögzülése és a mezőgazdaság eltérő fejlődése
A földrajzi felfedezések és a kereskedelmi útvonalak átrendeződése véglegesítette a centrum-periféria viszonyt Európában. A 16. századtól rögzült az eddigi munkamegosztás Kelet és Nyugat között. A nyugati tőkebefektetések az új útvonal felé, az Atlanti-óceán partvidékére koncentrálódtak, Közép-, és Kelet-Európából elsősorban nyersanyagra és mezőgazdasági árucikkekre volt szükségük. Ez ott nem engedte kifejlődni a tőkés kézműipart. Az agrárkonjunktúra növelte a mezőgazdasági árutermelést, az olcsóbb nyugati kézműipari cikkek viszont visszafogták az ipar fejlődését. Míg nyugaton kifejlődött a tőkés árutermelés, és meglazult a jobbágyi kötelék, addig keleten reagrárosodási folyamat indult és létrejött a második jobbágyság. Nyugaton a parasztok bérlőkké kistulajdonosokká váltak (s ha ezt elvesztik, mehetnek bérmunkásnak), a földbirtokosok vállalkozóvá, a föld pedig szabadon adható-vehető lett. Míg a kelet főleg gabonát termelt, nyugaton megjelent a specializálódás (pl. ipari növények, virágtermesztés – pl. holland tulipán), a vetésforgó és az istállózó állattartás.

Kezdőlap | Témák | Feladatok | Általános honlaptérkép