A parlamentáris monarchia megszületése
Angliában, az alkotmányos monarchia jellemzői
Előzmények
Anglia gazdasága I. Erzsébet abszolutista
uralkodása során erősödött meg. Fellendült
a termelés, húzóágazattá vált a textilipar,
ami világszínvonalon termelt, megkezdődött a gyarmatosítás. Vállalkozástámogató
tevékenysége miatt azonban annyira megerősödött az egész társadalom, hogy nem
volt szüksége az uralkodók gyámkodására. Ez akkor fogalmazódott meg az angol
társadalomban, amikor I. Károly
(1625-49) került trónra, ugyanis ő fényűző, drága udvart tartott, korrupt hivatalnokszervezetet
működtetett, bevezette az uralkodói
monopóliumot, (bármely termékre bármikor monopóliumot vethetett ki), korlátozta a földterületek szabad
adás-vételét. Ezek az intézkedések szembefordították a királlyal a társadalmat.
Az elégedetlenség először vallási formában jelentkezett,
ugyanis problémát okozott a felemás
angol reformáció is. Az 1560-as években tűnt fel először a puritanizmus, mely meg akarta
szűntetni az anglikán egyház különös helyzetét. Lényegében megmaradt a
katolikus egyházszervezet és a püspöki alá- fölérendelés, megmaradtak a pompás
szertartások is, csak a pápa fennhatóságát nem ismerték el. Az egyház feje az
uralkodó volt.
1628-ban
I. Jakab összehívta a parlamentet, az
pedig elfogadtatta vele a Petition of Rights-ot (Jogok Kérvénye), miszerint csak
a parlament által jóváhagyott adó szedhető be. Csak bírói ítélet alapján szabad
bebörtönözni valakit, megtiltották a
hadsereg beszállásolását. Ezután a király 1640-ig nem hívott össze
parlamentet, megpróbált áttérni a kontinentális abszolutizmusra.
1637-ben
kitört a skót felkelés, melynek oka az
volt, hogy rá akarták kényszeríteni az angol szertartásokat a katolikus skótokra. Az uralkodó
önerőből nem tudta őket leverni, ezért 1640-ben
összehívta ismét a parlamentet. A nemzetgyűlés támogatás helyett jogokat követel. Meg akarták szűntetni az abszolutizmust és
szabad vallásgyakorlatot
követeltek. A felháborodott király három hét múlva feloszlatta a gyűlést (név: rövid parlament)
Ekkor
tört ki az angol polgári forradalom. I. SZAKASZ: 1640-42: 1640. őszén még egy parlamentet összehívni. Az új
nemzetgyűlés első ülésén kimondta, hogy
saját beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni. (név. Hosszú parlament 1640-53) Következő
lépésként kivégezték a király
kegyenceit. Felszámolták a
tanácsadó testületeket, megszűntették a Csillagkamarát. A minisztereket és a hadsereget a parlament
ellenőrzése alá vonták.
II.
SZAKASZ: 1642-49: A polgárháború kora.
Megkezdődött a fegyveres harc, megbízzák Oliver Cromwell -t, hogy verje vissza a királyt. Ő megszervezte a vasbordájúaknak nevetett lovas
sereget, akik sorra megverték a gavallérokat. (Jelmondatuk: „Bízzál Istenben és tartsd a szárazon a
puskaport!”
Cromwell 1648.
dec.02-án bevonul Londonba. Csak 100 independens képviselőt hagyott meg
hivatalában, ezért ezt a parlamentet csonka
parlamentnek (1649-53) nevezték. Feloszlatta
a felsőházat is. Bíróságot hozott létre, mely halálra ítélte a királyt, akit 1649. jan. 30-án kivégeztek. Ezzel az intézkedéssel Angliában megszűnt a királyság. A törvényhozó hatalom a csonka parlament lett,
a végrehajtást egy 41 tagú tanács intézte, melynek tagjait a parlament
választotta saját soraiból. Államfőt
nem választottak.
III.
SZAKASZ: (1649-60): 1649-ben kitört az ír felkelés, majd felkelés tört ki Skóciában, melyet Károly (II. Károly
fia) vezetett. Vereséget szenvednek. Cromwell
Írországot és Skóciát is Angliához
csatolta.
1651-ben
kiadták a hajózási törvényt (Navigation
Act), miszerint Európán kívüli árut
csak angol hajó szállíthat be a szigetországba, valamint az európai országok
csak saját hajóval exportálhatnak Angliába. Ezen intézkedésekkel a
holland kereskedelmi fölényt akarták letörni.
1652-54-ben
kitört az angol-holland háború, mely az
utóbbi vereségével zárult és ezután ők is elfogadták a hajózási törvényt. A
háború után Cromwell feloszlatta
1653-ban a csonka parlamentet, helyette összehívta a szentek parlamentjét, mely a
presbitériumok képviselőiből állt. Határozatot hoztak az egyház és az állam szétválasztásáról. Bevezették a törvény előtti egyenlőséget és különböző szociális törvényeket
hoztak. Cromwell viszont ezt is feloszlatta és kinevezte magát lordprotektornak, vagyis katonai diktatúrát
vezetett be. Ezt a címet 1658-as
haláláig viselte. 1658-60-ig fia Richárd viselte a címet, de ő 1660-ban
lemondott.
IV.
SZAKASZ: (1660-88). A restauráció kora: A
parlament meghívta a trónra I. Károly
fiát II. Károlyt (1660-58). Ő és utódja II. Jakab (1658-88) megígérik, hogy nem fognak bosszút állni és
elismerik a változásokat, de ez nem így történt. „Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek.” Tizenegy királygyilkost kivégeztek és erőszakos
módon akarták visszaállítani a
katolikus vallást.
A feudalizmus rendszere
megszűnt Angliában a XVI-XVII. század folyamán, a gazdasági-társadalmi fejlődés és a forradalom
következtében. A királyság helyreállítását igen, de a restaurációt már nem
tudta elfogadni az angol társadalom.
Ennek hatására a parlament
meghívta a trónra Orániai Vilmost (II. Jakab veje). 1688-ban hatalmas
sereggel meg is érkezett, II. Jakab pedig elmenekült, így vér nélkül átvehette
a hatalmat, ezért nevezik dicsőséges forradalomnak. Az alkotmányos
monarchia így békés úton valósult meg.
Vilmos 1689-ben elfogadta
a Jognyilatkozatot, melyben lefektették az alkotmányos monarchia
alapjait. Ezután a király uralkodott, nem pedig kormányzott. A törvényhozó
hatalom a parlament lett. A kormányt a király nevezi ki a
parlamentbe bejutott győztes párt képviselőiből. A kabinet a
parlamentnek felelős. A király döntései csak miniszteri
ellenjegyzés mellett érvényesek. A politikában három alapelv
érvényesült: - politikai egyöntetűség (miniszterek 1 pártból vannak); -
parlamentnek felelős kormány; - kormányon belüli véleményazonosság.
• Az alkotmányos monarchia tehát Angliában jött létre először. Az angol
polgári forradalmat lezáró ún. „dicsőséges forradalom" hatalomhoz juttatta
Orániai Vilmost, aki a Jognyilatkozat kiadása után, III. Vilmos néven
(1688-1706) elfoglalta az angol trónt.
• Az összehívott parlament
1689. december 16-án cikkelyezte be a Jogok törvényét (Bill of Rights),
amelynek rendelkezései meghatározták az alkotmányos monarchia alapelveit,
intézményeit és a később hozott törvényeket.
• „A király uralkodik, de nem
kormányoz", az állam élén álló király kezében nem összpontosult valódi
hatalom, felelős a parlamentnek, így tehát a parlament lett az állam életének
az igazi irányítója.
• A törvényhozói és bírói
hatalom függetlenedett a királytól.
• A törvényeket a 3 évenként
szabadon választott és rendszeresen ülésező parlament alkotja, rendelkezik a
hadsereggel és a pénzügyekkel.
• A királynak szentesítő és
korlátozott vétójoga van.
• A polgárok szabadságát
biztosító törvény (Habeas Corpus) kimondta, hogy vádemelés nélkül senkit sem
lehet őrizetben tartani.
• Az államháztartás
költségeit különválasztották a királyi udvar költségeitől, és ezt is a
parlament hagyta jóvá.
• A király, a parlament és a
kormány közötti munkamegosztás csak évtizedek alatt formálódott ki:
• a király a XVIII. század
második felétől már nem vett részt a kormány ülésein;
• a választásokon győztes
párt vezetőjét a király nevezte ki miniszterelnöknek, de a parlament
beleegyezésével;
• a miniszterek egy-egy
részterületet irányítottak, de a kormány tetteiért közösen vállalták a
felelősséget a parlament előtt.
• a cenzusos választás alapja
a vagyoni helyzet, ill. a képzettség vagy a magasabb hivatali, egyházi
méltósággal együtt járó képviselői jog.
• az alsóház szerepe megnő, a
törvényjavaslatokat itt tárgyalták meg először, a lordok házának szerepe egyre
csökken,
Tévhitek:
• Parlamentarizmus =
anarchia: A XVIII. században is még sokan úgy gondolták, hogy ahol a királyi
hatalom gyenge, ott anarchia uralkodik (pl. Lengyelország). Anglia erre azonban
rácáfolt - a szabadság és a rend együttesen létezett, a kulcsfontosságú pénzügyeket
is eredményesen irányították.
• Parlamentarizmus =
demokrácia: A parlamenti kormányzás még nem egyenlő a demokráciával, hiszen a
választások vagyoni cenzushoz voltak kötve (jómódú birtokosok, jómódú
birtokosokat küldtek a parlamentbe), a választókörzetek a népességhez viszonyítva
aránytalanul voltak kialakítva, és a választásokon rendszeresen előfordultak
csalások.
A Jognyilatkozat elemzése
·
a parlament joga
a törvényalkotás és a törvények hatályon kívül helyezése,
·
adót kivetni csak
a parlament hozzájárulásával lehet,
·
a király pénzt
csak a parlament jóváhagyásával vehet fel,
·
mindenki szabadon
fordulhat a királyhoz,
·
állandó
hadsereget nem lehet fenntartani béke idején,
·
a parlamenti
választások szabadok,
·
mindenkit
megillet a szólás, a vitatkozás és a tárgyalás szabadsága,
·
esküdtszéki
bíráskodást rendszeresítettek,
·
az ártatlanság
vélelme mindenkit megillet, bírósági ítélet nélkül senki sem büntethető
·
a törvényhozás
kétkamarás, az alsóház tagjait cenzusos választás alapján juttatja a parlamentbe,
·
a bíróságok
függetlenek,
·
a kormányt a
király nevezi ki a választásokon győztes pártból,
·
a kormány a
parlamentnek felelős.
·
a
Jognyilatkozatban érvényesülnek a polgári szabadságjogok, és megvalósul a
hatalmi ágak függetlensége, ezzel a parlamenti demokrácia legkorábbi
dokumentuma.
Ma is működő alkotmányos
királyság pl.: Nagy Britannia, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Norvégia,
Svédország. A mai alkotmányos monarchiák modern parlamenti demokráciák és az
uralkodók az állam egységének és történelmi folytonosságának szimbólumai.