5.1 - Tortura

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

×

5.1

Magyar töri
A mohácsi csata és az ország három részre szakadása
Az 1490-ben meghalt Mátyás. Utódja Jagelló II. Ulászló (1490-1516) lett, aki gyengekezű uralkodó volt, állandó pénzügyi gondokkal küszködött. 1514-ben leverte a Dózsa György vezette parasztfelkelést.
II. Ulászló halála után 10 éves fia, II. Lajos (1516-1526) került trónra:
  • kormányzó volt mellette: Bakócz Tamás;
  • az ügyeket a 16 nemesből, 6 báróból, 6 főpapból álló tanács intézte.
  • a világi és egyházi földesurak egymás elleni harcai gyengítik az     országot – belső széthúzás
Török támadások
Az Oszmán Birodalom élén a kor egyik legtehetségesebb uralkodója Szulejmán állt, aki az európai terjeszkedést előtérbe helyezte, és megszervezte a kor legerősebb hadseregét, országunk csak nemzetközi összefogással lett volna képes megállítani a törököt.
  • Szulejmán (1520-66) első támadása során elfoglalta Szabácsot és     Nándorfehérvárt.
  • II. Lajos ezután megpróbálta megerősíteni a királyi hatalmat, ez azonban     nem sikerült.
  • A török újabb támadásáról tudtak a magyarok, de semmiféle előkészületre     nem került sor. várakat nem erősítették meg, nem gyűjtöttek tartalékokat
Az Oszmán Birodalom célja Bécs elfoglalása, így Magyarország a Nyugat védőbástyája és állandó felvonulási terület, ütköző állam lett a Török és a Habsburg Birodalom között.
A szultáni sereg 1526 áprilisában indult Isztambulból, július elején kelt át a Száván, július 14-27. között bevette Péterváradot, augusztus 8-án Újlakot. A király késlekedett, és csak július 20-án indult el Budáról.
A döntő összeütközésre Mohácsnál került sor augusztus 29-én:
A magyar seregek fővezére Tomori Pál kalocsai érsek volt, aki a támadást elindította a még teljesen hadrendbe fel sem állt törökök ellen.
A magyar nehézlovasság rohama azonban megtört, a janicsárok pedig megsemmisítették a magyar centrumot.
Magyar veszteségek: menekülés közben a Csele patakba fulladt a király, meghalt 7 főpap (Tomori is), 28 főúr. Túlélte viszont a vereséget Szapolyai János, aki elkésett(?) a csatából, valamint Báthori István nádor. A halottak száma 15 000 körül lehetett.
1. Szulejmán a győzelem után bevonult Budára, amit katonái kifosztottak, majd foglyok tízezreivel kivonult az országból.
A mohácsi vereség okai:
a királyság gazdasági gyengülése, adóbevételek csökkenése, a zsoldosokat nem tudják fizetni, elavult haderő,
külső segítség nem érkezik, a külpolitikai helyzet kedvezőtlen: létrejön a cognaci liga (a pápa, Franciaország, Milánó Firenze, Velence és a törökök Habsburg-ellenes szövetsége), a német parasztháború és reformáció a német államokban lekötik a Habsburgok erejét.
A Török Birodalom nagyobb területen hatalmas gazdasági bevételeivel a legerősebb állam Európában.
A csatavesztés közvetlen okai: a rossz helyszín, a török túlerő és a rossz taktika, a királyi sereget, a főurak bandériumait, a fegyveres köznemességet, a külföldön felfogadott zsoldosokat ismét elkésve és csak részben vonták össze, a magyar sereg támadása nem volt összehangolt.
Az ország két részre szakadása
A mohácsi csatavesztés után anarchikus állapot uralkodott. Két politikai tábor alakult ki:
  • Habsburg pártiak (Mária özvegy királyné körül Pozsonyban);
  • Szapolyai pártiak (Szapolyai János körül).
1526 novemberében a fehérvári országgyűlésen 22 megye követe Szapolyait királlyá (1526-40) v3lasztotta, akit ezután a rangidős nyitrai püspök meg is koronázott.
1526 decemberében a Pozsonyba összehívott országgyűlés viszont Habsburg Ferdinándot (1526-64) választotta királlyá. Ferdinánd volt nehezebb helyzetben, habár mögötte állt a testvére, V. Károly császár:
nem voltak nagy magyarországi birtokai; kevesebb volt a támogatóinak a száma, de néhány főúr (Báthori István, Brodarics István, Nádasdy Tamás) már csatlakozott hozzá.
1527-ben megindult a polgárháború a teljes hatalomért, vetélkedésük miatt az ország anarchiába hull, mindez az ország két részre szakadásához vezetett.
Ferdinánd támadást indított Szapolyai ellen, elfoglalta Budát, majd Fehérváron őt is megkoronázták.
A menekülni kényszerült Szapolyai 1528-ban szerződést kötött 1. Szulejmánnal, aki segítséget ígért a Habsburgok elleni harcban. Még ebben az évben török segítséggel Szapolyai vissza is foglalta a Tiszántúlt.
1529-ben 1. Szulejmán megindult Bécs ellen, és "útközben" visszavette Budát, amit végül átadott Szapolyainak.
Alighogy Szulejmán kivonult, kiújult a harc Ferdinánd és Szapolyai között. Megszerzett területeiken különálló hivatalokat állítottak fel: az ország két részre szakadt.
Az ország három részre szakadása
Szulejmán 2. bécsi hadjárata (1532) során Kőszegig jutott, amit Jurisics Miklós védett több mint 3 hétig. Az ekkortól felerősödött török-ellenes hangulat vezetett el Szapolyai és Ferdinánd váradi békekötéséig (1538):
- kölcsönösen elismerték egymás királyságát, ill. Szapolyai halála után az egész ország Ferdinándra száll
A békét azonban egyik fél sem tartotta tiszteletben:
- Ferdinánd "beárulta" Szapolyait a Portánál;
- Szapolyai pedig dinasztiaalapítási (utódlási) szándékkal feleségül vette Jagelló Izabellát, a lengyel király lányát, akitől született egy fia: János Zsigmond.
1540-ben Szapolyai János meghalt, fiát 1. Szulejmán elismerte örökösének, a gyermek János Zsigmondot hívei királlyá választották, helyette anyja és Fráter György kormányoztak. Ferdinánd nem nyugodott bele, és 1541-ben elfoglalta Visegrádot és Pestet, majd Budát is ostromolni kezdte. 1. Szulejmán azonban segítséget küldött, előhadai felmentették a várat.
Amikor a szultán is Buda alá érkezett, táborába rendelte János Zsigmondot és híveit, eközben a török katonák békésen elfoglalták Budát (1541) ezzel a törökök állandósították jelenlétüket az országban, amely így három részre szakadt. János Zsigmond és Izabella királynő számára kijelölt országrész Erdély és a Partium lett.
Létrejött a Magyar Királyság a Habsburgok vezetésével (Pozsony), a középső részen megszerveződik a török hódoltság (Buda), Erdély pedig török hűbéri állam lett (Gyulafehérvár a központja).
Fráter György egyesítési kísérletei
Fráter személyes felelősséget érzett az Európában is döbbenetet keltő Buda török általi elfoglalásában, ezért 1541-ben Ferdinánddal megkötötte a gyalui egyezményt (váradi béke felújítása, J. ZS. Lemond a magyar trónról);
tervbe vették Buda visszafoglalását, ez azonban még a kísérletig sem jutott el.
1549-ben újabb megállapodás alapján Fráter vállalta, hogy Ferdinándnak átadja Erdélyt:
- 1551-ben Ferdinánd Castaldo vezetésével Erdélybe küldött egy 7500 fős sereget, de ez elégtelen volt Erdély megvédésére. Fráter, hogy a török ellentámadást (és így Erdély elfoglalását is) megelőzze, tárgyalásokba bocsátkozott Szokollu Mehmed ruméliai beglerbéggel. Castaldo ezért Frátert árulónak nyilvánította, és megölette.
Az Erdélyi Fejedelemség kialakulása
Izabella és János Zsigmond, akik Sziléziába menekültek, 1556-ban visszatértek Erdélybe. Az erdélyi országgyűlés II. János kiskorúsága idején Izabellára bízta Erdély kormányzását (1556-59). Miután Izabella meghalt, II. János és 1. Ferdinánd fegyverszünetet kötött.
1. Ferdinánd halála után II. Miksa (1564-76) megtámadta Erdélyt, amelynek megtorlására 1. Szulejmán 1566-ban újabb hadjáratra indult, de Szigetvár ostroma közben meghalt. 1568-ban Habsburg II. Miksa és II. Szelim (1566-74) megkötötte a drinápolyi békét.
1570: speyeri szerződés II. Miksa és II. János között:
·  Létrejött az Erdélyi Fejedelemség – hivatalosan is.
·  II. János a Habsburgok javára lemondott a magyar királyi címről, és felvette az Erdély és a Partium fejedelme címet.
·  János Zsigmond után fiai az örökösök, ha a Szapolyai család kihal, akkor Erdély és a Partium a magyar királyra száll.

Végvári küzdelmek
Magyarország ütközőterület volt a két nagyhatalom között (Habsburg, török), és egyik nagyhatalom sem tudott döntő fölényt kivívni, ezért évtizedeken keresztül a magyar végvárvonal volt a mindennapos összeütközések meghatározó színtere. A maradék Magyarország belső erőforrásai elégtelenek, védelme elképzelhetetlen a Habsburg Birodalom és a német birodalmi gyűlés segélypénzei és hadereje nélkül.
A törökök magyarországi jelenléte új végvárvonal kiépítését, illetve a meglévő várak megerősítését tette szükségessé:
nyugat: Sziszek - Kapronca - Szigetvár,Kanizsa- Veszprém- Palota- Győr-Komárom; észak: Érsekújvár – Eger – Tokaj - Szatmár; kelet: Várad- Gyula- Lippa - Temesvár- Lugos - Karánsebes.
A végváraknál jelentős erődítési munkálatokat kellett elvégezni: Ha voltak, akkor elbontották a keskeny, magas falakat, és alacsonyabb, modem, olasz mérnökök tervei alapján készült, a falsíkból ékszerűen kiugró ötoldalú bástyákból, az ún. fülesbástyákból álló megerősített várfalakat építettek.
Agyaggal vagy sárral megtöltött gerendasorból, vesszőnyalábokból készült palánk várakat is építettek.
A várak XVI. századi reformja modern, nyugati minták alapján ment végbe, ugyanakkor jelentős királyi támogatás hiányában nem lehetett jövője a magyar várrendszernek, Eger és Szigetvár sorsa azt mutatja, hogy csupán időleges sikereket tudott elérni a magyar védelmi politika a törökök elleni harcban.
1. Ferdinánd és Fráter György Erdély átadásáról kötött megállapodása miatt 1. Szulejmán már 1551-ben büntetőhadjáratot indított. Az igazi nagy török támadás 1552-ben következett be: két vezér, két irányból kezdte a hadműveleteket:
Ali budai pasa elfoglalta Veszprémet, Drégelyt (Szondi György védte), majd további nógrádi várakat; Kara Ahmed másodvezír elfoglalta Temesvárt (Losonczy István védte) és Lippát. Ali és Kara Ahmed seregei ezután egyesültek: Szolnokot is bevették (Nyáry Lőrinc védte). Szept. 9-én nekifogtak Eger ostromának (Dobó István védte), amelyet 38 nap után eredménytelenül feladtak. Így Észak-Magyarország kulcsfontosságú vára magyar kézen maradt.
II. Miksa 1565-ben megtámadta Erdélyt, ezért 1566-ban 1. Szulejmán újabb hadjáratot indított, végső célja újból Bécs lehetett. János Zsigmond török támogatással Felső-Magyarország ellen indult.
A törökök elfoglalták Jenő, Világos, Gyula várát, majd a szultán a Zrínyi Miklós védte Szigetvár ellen vonult. Szigetvár ostroma közben meghalt a szultán, majd Zrínyi kitört a várból katonáival, és hősi halált haltak.
1568-ban Habsburg II. Miksa és II. Szelim (1566-74) megkötötte a drinápolyi békét:
  • Rögzült az ország 3 részre szakadása.
  • II. Miksa vállalta 30 ezer magyar arany adó fizetését a kezében     lévő magyarországi területekért.
  • II. Miksa ígéretet tett arra, hogy nem támadja meg Erdélyt és     Moldvát.
A végvárakban több tízezer fős, zömében magyar katonaság szolgált, amely egy idő után önálló társadalmi réteggé formálódott (vitézlő rend). Voltak közöttük elüldözött vagy menekülő nemesek és jobbágyok is. A vitézlő rend átmeneti kategória volt a nemesség és a jobbágyság között, de tagjai nemesi előjogaik megtartására vagy azok megszerzésére törekedtek. A végvári katonák zsoldot kaptak, amelynek kifizetése azonban sokszor akadozott ("se pénz, se posztó") folyamatosan ellátatlanságtól és hiánytól szenvednek, ezért sokszor indultak portyázó (rabló) hadjáratokra; részt vettek a marhakereskedelemben, földet műveltek, kocsmát nyitottak.
A harcok szünetében pihentek és szórakoztak (csatákról szóló dalok hallgatása: Tinódi Lantos Sebestyén).

 
Copyright 2016. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz