6.2 - Tortura

 

 

 

• Liber = szabad származású ember; liberális = szabadságot kedvelő; liberalizmus = szabadelvű

 

• A liberalizmus a világosság terjedésében bízva az egyéni szabadság megvalósítását tűzte ki célul:

 

• alapvető (vagy emberi) jogok megvalósítása: vallás-, vélemény és sajtószabadság, gyülekezés- és ellenállás szabadsága;

 

• jogegyenlőség;

 

• alkotmányos berendezkedés megvalósítása: hatalommegosztás tana, választások útján létrehozott parlament hozza a tör­vényeket és ellenőrzi a kormányt;

 

• gazdasági szabadság: iparűzés, kereskedelem és vállalkozás szabadsága.

 

• A klasszikus liberalizmus eszmerendszerében:

 

• a történelem főszereplője az egyén (individum);

 

• az állam funkciója 3 területre korlátozódik: („éjjeliőr állam" vagy „láthatatlan kéz"):

 

- az ország védelme;

 

- a társadalom egyik tagjának a másikkal szembeni védelme;

 

- a nem profitorientált társadalmi intézmények (iskola, kórházak) fenntartása.

 

• A klasszikus liberalizmus elvei Angliában alakultak ki:

 

• J. Loche (a polgári kormányzás első konkrét megfogalmazója);

 

• L. S. Mill (a „Szabadságról" c. művében azt tárgyalja, hogy miként védhető meg az egyéni szabadság az állam és a társa­dalom befolyásától);

 

• A Smith („A nemzetek gazdasága"); D. Ricardo („Politikai gazdaságtan").

 

Konzervativizmus  / Conservare = megtartani, megőrizni/

 

• A konzervativizmus a liberalizmusra adott válaszként jelent meg, és reflektált a francia forradalom eszméire:

 

• Az ókorban kialakult és azután fokozatosan továbbfejlődő intézményeket (monarchia, egyház, család, tulajdon), amelyek szavatolják a társadalmi rendet, meg kell védeni, és meg kell óvni a forradalmi jellegű változásoktól.

 

• Gondolkodásának középpontjában nem az egyén, hanem a családtól az államig terjedő közösségek állnak.

 

• A konzervativizmus tagadja az ész mindenhatóságát, az elidegeníthetetlen emberi jogok létezését, a társadalmi szerző­dés tanát, a fejlődésbe vetett hitet, a radikalizmust, a for­radalmakat.

 

• A konzervativizmus szerint a politika korlátozott tevékenység, amelynek a lényege a kompromisszum-keresés, az egyensúlyozás és a mérséklet. Ezen politika gyakorlásához szükséges:

 

• joguralom; független bíróság; magántulajdon védelme; hatalmi egyensúlyra törekvő külpolitika.

 

Nacionalizmus / Natio=nemzet/

 

• A középkorban nemzeten egy ország kiváltságos lakóit értették.

 

• A felvilágosodás és a francia forradalom nyomán született meg a modern polgári nemzet fogalma: egy terület lakosságának a nyelv, a kultúra és a történelem tradíciók által kibontakozó közössége.

 

• A modern nemzetek kialakulásának két útja:

 

• Államnemzeti fejlődés (pl. Anglia, Franciaország): a nemzetté válás egy önálló állam keretei között ment végbe. Kiala­kulhatott az egységes nemzetállam.

 

• Kultúrnemzeti fejlődés (pl. német, olasz, magyar, horvát): önálló államiság hiányában a nemzeti fejlődés a kultúra világában kezdődött, cél az önálló nemzetállam kialakítása:

 

- nagy szerepet kapott a nemzeti nyelv;

 

- gyorsan kialakultak a nemzeti szimbólumok (zászló, címer, himnusz);

 

- megkezdődött a lázas múltkutatás, a dicső ősök keresése, mítoszok felelevenítése és gyártása;

 

- kialakult egy gyűlölhető,  a szenvedések okaként megjelölhető ellenségkép (pl. horvátoknál: ezeréves magyar elnyomás).

 

• A nacionalizmus összekapcsolódhatott a liberalizmussal és a konzervativizmussal is.

 

Szocializrnus    / Socius=közös, társas, egyesült, szövetkezett/

 

• A szocialista eszmerendszer kialakulása annak a felismerésében gyökerezett, hogy a francia forradalom hármas jelszavából az „egyenlőség" egyáltalán nem valósult meg.

 

 

• Saint Simon („Az iparosok kiskátéja"): a társadalmat „iparo­sokra" és „henyélőkre" (nemesség) osztotta, az irányítást az „iparosokra" bízta volna.

 

• Fourier („Altalános egység"): utópisztikus közösségeket, ún. falansztereket képzelt el.

 

• Owen („A társadalom új szemlélete"): angol gyárosként meg­próbált „jó" tőkés lenni, munkásainak kedvezőbb élet­viszonyokat teremteni, továbbá kommunisztikus „szövetkezeti falvakat" létesíteni.

 

 

• Proudhon („Mi a tulajdon?"): megkérdőjelezte az állam szerepét, elutasította a gazdaság piaci működését.

 

• Blanc („A munka szervezése"): a munkások által üzemeltetett, és az állam által támogatott „nemzeti műhelyek" kialakításáról írt.

 

 

• Megalkotói: Karl Marx (1818-83) és Friedrich Engels (1820-95).

 

• Forrásai: német filozófia (Kant, Hegel, Feuerbach); angol polgári gazdaságtan (Smith, Ricardo); utópista szocialisták.

 

• Filozófiája: dialektikus és történelmi materializmus (az anyagi eredetű világ állandó mozgásban van, amely mozgást és változást a világban meglévő ellentétek harca okozza).

 

• Történelemszemlélete: a történelem osztályharcok története: - ókor: szabadok és rabszolgák;

 

- középkor: földesurak és jobbágyok;

 

- újkor: kapitalisták és proletariátus (munkásság).

 

• Politikai gazdaságtana: a tőkés kizsákmányolja a munkást (nem fizeti meg a munkájának az értékét), így tesz szert az értéktöbbletre (haszon, profit).

 

• Forradalom-elmélete: a tőkés és a proletár közötti ellentét elvezet a kommunisták vezette munkásság forradalmáig, amely világforradalomba torkollik. A győztes forradalom után a magántulajdont megszüntetik - ez azonban csak diktatúrával (proletárdiktatúra) lehetséges, mert a tőkések ellenállnak. Létrejön a szocialista társadalom, amelyben vannak még egyenlőtlenségek, az elosztás elve: „mindenkitől a képességei szerint, mindenkinek a munkája szerint". Ezután lehet kialakítani a legmagasabbrendűbb, osztályok nélküli kommunista társadalmat, ahol már mindenki „szükségletei szerint" részesedhet a közösen megtermelt javakból.

 

 

 

• Értelmezése

 

• a nép uralma

 

• a többség uralma • államforma

 

• Kiépülésének alapfeltételei:

 

• szabadság és egyenlőség érvényesítése (emberi jogok); hatalommegosztás; népszuverenitás; többpártrendszer.

 

 

• Egy személy, embercsoport vagy szervezet törvényektől nem korlátozott, főleg fegyveres erőkre támaszkodó uralma.

 

• Jellemzői: korlátlanság; ellenőrizhetetlenség; félelem

 

 

• A 3 hatalmi ág - törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás - szétválasztásának elve;

 

• megfogalmazói: Locke, Montesquieu;

 

• az egymástól függetlenül működő hatalmi ágak egymást is ellenőrizve megakadályozhatják a hatalom túlzott koncentrációját, illetve a hatalommal való visszaélést.

 

 

• Az állam alaptörvénye, amely

 

• a legmagasabb szinten szabályozza az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit;

 

• meghatározza az államszervezet felépítését és működését;

 

• meghatározza a hatalmi viszonyokat és a hatalmi ágak mű­ködését.

 

• Típusai:

 

• szokásjogra, ill. sarkalatos törvényekre épülő ún. történelmi alkotmány (pl. Anglia; Magyo. a két VH között)

 

• írásban rögzített, szuverén törvényhozás által elfogadott ún. chartális alkotmány (pl. USA: 1787; Fr.o: 1791.).

 

 

• Választáson alapuló intézményrendszer, amely a választási rendszernek megfelelő küldöttkiválasztást jelent a közös ügyek eldöntése, megol­dása céljából (országgyűlés, helyi önkormányzat, gazdasági kamarák).

 

• Szavazás: a választójog gyakorlásának módja.

 

• Választójog: alkotmányos alapjog, a polgároknak a közhatalom gyakorlásában való részvételét biztosítja;

 

• alapja: állampolgárság;

 

• aktív választójog: választásokon való részvétel, szavazás;

 

• passzív választójog: választhatóság

 

Kormány: országos szerv, amely a parlament hatalmából és ellenőrzése mellett az állami feladatok végrehajtásáról rendszeresen gondoskodik.