7.3 - Tortura
Főmenü:
7.3
Magyar töri
7.5. A KIEGYEZÉS ELŐZMÉNYEI ÉS MEGSZÜLETÉSE
A Haynau nevével azonosítható megtorlás
időszaka: 1849/50.
Kivégzések (13
aradi vértanú, Batthyány Lajos), Várbörtön, Kényszersorozás
Menesztése
után Ferenc József nyílt önkényuralmat vezet be, ez az újabszolutizmus
(neo~) időszaka, a Bach korszak 1850/59.
A Bach-rendszer ellentmondásai
Elnyomó
volt: Eltörölték: megyék, városok önkormányzatát, Magyarországról
leválasztották: Erdély, Horvátország, Szerb Vajdaság területét, a megmaradt
részt öt kerületre osztották fel.
-
egységesítő centralizmus, germanizáció: a közigazgatás, hivatalok – német nyelv;
a
központi akarat végrehajtói: Bach-huszárok– nagyszámú német és szláv hivatalnok
– magyar ruhában
- nem volt Magyarországon országgyűlés, helyi
önkormányzatiság, megfosztották az országot a politikai hatalom és a
véleménynyilvánítás minden formájától.
A
Bach-rendszer támaszai a: a megszálló katonaság, a különleges jogokkal
felruházott csendőrség és a hivatalnokok.
Ugyanakkor
az Újabszolutizmus: megkezdte
a polgári állam kialakítását, hol
érvényesült a gazdasági és jogi liberalizmus (a politikai nem!)
A birodalom népei által 1848/49-ben kivívott jogok
közül megmaradt a jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség.
1853: úrbéri pátens - megvalósul a jobbágyfelszabadítás (a parasztságra és a birtokosok
számára is kedvezőtlenebb: a birtokosok a kárpótlás egy részét pénzben, másikat
államkötvényekben kapja meg; a földesurak kárpótlását a megemelt adókból
fedezik; a kárpótlás hosszú időre elnyúlik→ nemesek jelentős része tönkremegy).
Kiélezte a földbirtokosok és a parasztok ellentéteit. Jobbágyok: polgári
jellegű tulajdonosok lesznek.
Gazdasági fellendülés → ipar, vasútépítés területén.
Fejlődés okai: Külföldi tőke beáramlása, Ipari
forradalom hatása, Jobbágyfelszabadítás, Gabonakonjunktúra, vámhatár
megszüntetése - 1850 (egységes birodalmi piac kialakulása)
Ugyanakkor Széchenyi István
helyesen látta, hogy a fejlődés a beinduló gazdasági folyamatoknak köszönhető,
nem pedig a kormánynak. Elnyomás: sokba kerül, magas
adók, államadóság, ez gátolja a fejlődést.
A
Bach-rendszert végül az 1857-es gazdasági válság és a solferinoi vereség (1859)
rendítette meg.
A magyar ellenállás formái:
Nyílt
ellenállás: fegyveres lázadások, merényletek, összeesküvések, tüntetések.
Összhatásukban nem vezetnek eredményre, de nyugtalanítja a kormányzatot.
Passzív
ellenállás: Vezéralakja Deák Ferenc.
Nem
működnek együtt a kormányzattal. Nem vállalnak hivatalt. Nem fizetnek adót.
Vonakodva tartják be a törvényeket. Nem írnak behódoló verseket – Arany J.,
Tompa M.
A
birtokos nemesség mindezt jobban megengedheti magának, mint a kevésbé jómódúak,
nekik hiányzik a hivatallal járó kereset. (Az ember gyenge, a gyomor erős.) Nem
lehet hosszú távon tartani.
Összességében
megnehezíti a kormányzat munkáját, de nem teszi lehetetlenné.
Az
emigráció (Kossuth, Klapka, Teleki László) is állandó veszélyforrás a
kormányzat számára.
Ferenc
József változtatási kísérletei
•
1860. okt. 20. - októberi diploma kiadása (lényegében az 1847-es viszonyok
visszaállítása). Teljes elutasítás a magyar vezető réteg többségétől.
•
1861. február 27. - februári pátens (birodalmi összparlament felállítása az
örökös tartományok túlsúlyával).
• Az összparlamentbe való küldött küldésről az
1861-ben összeült magyar parlament döntött.
Deák Ferenc és a Felirati Párt: feliratban utasítaná
el, ami azt jelenti, hogy Ferenc Józsefet elismeri királynak, s jelzi, hogy
tárgyalna.
Teleki László és a Határozati Párt: határozatban
utasítaná el, ami azt jelenti, hogy Ferenc Józsefet még jogos, törvényes uralkodónak
sem ismeri el. Teleki tisztázatlan körülmények között öngyilkos lett, így a
Felirati Párt győzött.
Az uralkodó válasza az országgyűlés feloszlatása volt.
Megkezdődött a provizórium (átmeneti) időszaka
(1861-65):
•
vezető személyisége Schmerling lovag, államminiszter; ez az időszak egy
mérsékeltebb abszolutizmus volt, amely során egyre erősödött a kompromisszumkészség
mind az osztrák, mind a magyar oldalon.
A kiegyezéshez vezető fontos esemény Deák Húsvéti cikke
(1865), amelyben kifejti, ha az alkotmányosságot visszaállítják akkor a
magyarság hajlandó engedni a 48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az
ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében. Nézetei a Pragmatica Sanctiora
épültek.
Kompromisszumkészség a feleknél miért erősödött?
Ausztria:
Nagyhatalmi státusz megőrzése
katonai vereségek az olasz és a német egység harcaiban
félnek, hogy az olaszok után a magyarok is elszakadnak
a birodalomtól
az elnyomás sem politikailag (instabillá teszi), sem
gazdaságilag (sokba kerül) nem kifizetődő
Magyarok
a passzív ellenállás anyagi csődbe juttatja a magyar
nemességet
az ország fejlődéséhez pénz kell - hitelt csak az
osztrák bankok adhatnak - addig nem adnak, amíg nincs béke
A magyar nemeseknek szüksége van az osztrák piacra
félelem a nemzetiségektől
félelem, hogy Németország és Oroszország között
felőrlődnénk magunkban
Tárgyalások:
Ferenc
József újra összehívta a magyar országgyűlést (1865. dec. 14.).
•
Az országgyűlés 1866. március 1-jén 67 tagú bizottságot küldött a tárgyalások
lefolytatására, amelyek jún. 25-re be is fejeződtek.
•
A porosz-osztrák háború egy rövid időre megakasztotta a tárgyalásokat, de azok
1867 januárjától újra kezdődtek (magyar részről nem követeltek a vereség után
sem többet)
• febr. 17: Az uralkodó
Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnöknek.
•
febr. 20: Megalakult a felelős magyar minisztérium.
•
máj. 29: Részletes vita után a képviselőház elfogadta a kiegyezési törvényt (1867/XII. tc.).
•
jún. 8: Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.
· • júl. 28: Ferenc József szentesítette az 1867: I-XII.
tc.-t (a kiegyezési törvény a XII.
volt).
Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia: kétközpontú alkotmányos
monarchia/ dualista állam
A kiegyezés tartalma és értékelése
A
kiegyezés definiálása
• A kiegyezéssel létrejött kétközpontú, dualista
monarchia több volt egy szokványos államközi kapcsolatnál. Több volt a
perszonáluniónál, inkább reáluniónak nevezhető, mert az uralkodó személye
mellett egyes „ügyek" is közösek voltak.
•
A birodalom két részének (Lajtántúli területek: az örökös tartományok a cseh és
lengyel területekkel, illetve a Lajtán inneni területek: Magyarország a horvát,
szlavón és dalmát társországokkal) kapcsolatát a Pragmatica Sanctio, az 1723:
I; II. tc. alapján szabályozták:
•
a birodalom feloszthatatlan és elválaszthatatlan;
• biztonságán együtt kell őrködni: ebből
értelemszerűen adódik, hogy vannak közös „ügyek":
kül-, had- és
az ezek fedezésére szolgáló pénzügy.
•
A kapcsolat a paritás elvére épül, azaz a két fél teljes egyenjogúságot élvez,
amely érvényes a két fővárosra is.
A közös ügyek • A közös had-, kül- és az ezek fedezésére
szolgáló pénzügyeket közös minisztériumokban intézték. A közös minisztériumok
élére a közös minisztereket a király nevezte ki.
• A közös minisztériumokat és minisztereket mindkét
ország külön-külön ellenőrizte: mindkét parlament 60 tagú, felügyeleti jogot
gyakorló delegációt választott:
• A két delegáció évente egyszer, váltakozva Bécsben
és Pesten ülésezett, de nem együtt, hanem külön-külön, így a delegációk nem
válhattak valamiféle közös parlamentté.
Az egyes ügyekben
levélváltással ill. üzenetváltással érintkeztek. Ha háromszori üzenetváltás
után sem sikerült megegyezniük, akkor gyűlhettek csak össze együttes ülésre és
szavazásra. Ha ellentétes maradt az álláspont, a császár dönt.
Pénzügy
• A delegációk állapították
meg a közös ügyek költségvetését is, amit a közös pénzügyminiszter dolgozott
ki.
• A közös költségvetésből való részesedés, a kvóta arányát a két országgyűlés által
kiküldött kvóta-bizottságok javaslata alapján maguk a parlamentek állapították
meg 10 évre.
•
A kiegyezéskor Magyarországra 30% jutott, ez később 1908-ra 36%-ra módosult.
•
Magyarország az államadósságból is elvállalt 29,2 millió forintot.
Külügy
•
A közös külügyminiszter hatáskörébe tartozott az OMM diplomáciai és
kereskedelmi képviselete.
• Súlyát és tekintélyét növelte, hogy a közös
minisztertanácsokon, ahol a közös miniszterek mellett sokszor a két miniszterelnök
és a katonai vezetők is részt vettek, a császár távollétében ő elnökölt.
Hadügy
• A kiegyezés a hadügyek terén egyértelműen a
birodalmi érdekeket helyezte előtérbe, és az uralkodónak széleskörű jogosítványokat
adott: Az uralkodó lett a legfőbb hadúr (vezérleti hatalom: háborúban
főparancsnok; vezényleti hatalom: parancsnoki és fegyelmi hatalom, kinevezési
jog).
Közös hadsereg
(eddig: K-K: Császári-Királyi, mostantól: K.und.K. Császári és Királyi).
Vezényleti nyelv: német.
Az
újoncmegajánlás a kormány kezében maradt.
A közös haderőtől függetlenül felállították a 100-100
ezer fős magyar Honvédséget, és a Lajtántúli Landwehrt - ezek függetlenek
voltak a közös hadügyminisztériumtól, de ezek legfőbb hadura is Ferenc József
volt.
A közös ügyekben így tehát jelentős maradt az uralkodó befolyása.
Emellett Ferenc József előszentesítési jogot kapott, vagyis a
magyar kormányok törvényjavaslatot csak az ő egyetértése mellett lehet a
Parlamentnek benyújtani.
Magyarország a közös ügyeken túl teljes
autonómiával rendelkezik.
· helyreáll az alkotmányosság,
· parlamentnek felelős kormány
· A miniszterelnököt a király nevezi ki
· Cenzusos választójog
· Magyarország, Erdély egyesítése
· Ausztria és Magyarország külön
parlamenttel és kormánnyal irányítja saját magát.
· Magyarország saját maga hozza törtvényeit,
belpolitikáját, rendőrségét.
· Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar.
· Kisebbségi kérdések belpolitikának
számítanak.
Folytatódhat
a polgári állam kiépítése.
A
gazdasági kiegyezés
•
A politikai kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is, a vám és
kereskedelmi szerződés megkötésével.
• Ezt a szerződést 10 évenként meg kellett újítani, és
ez lehetőséget adott a változtatásokra, amelyet mindkét fél meg is próbált
kihasználni saját érdekeinek megfelelően. Nem véletlen, hogy 10 évenként a
parlamenti és a delegációs viták e téma körül csúcsosodtak ki.
Az országok
között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre (1867. évi XVI. tc.).
a
birodalom kifelé és befelé is vámegységet alkotott, közös vámhatár
közös
a pénzrendszer, korona
közös
és egységes a mértékrendszer,
szabadon áramolhatott a tőke
és a munkaerő.
Horvát kiegyezés és a
nemzetiségi törvény
A magyar-osztrák
viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések
rendezésére is.
A horvátokkal is
megkötik a kiegyezést, szabadon működhet a horvát parlament, a szábor és
önállóságot kap a horvát kormány területén belül (1868/XXX. tc.).
Nemzetiségi törvény (1868): a területi egység és az egy politikai nemzet
elvének alapján állva széles körű
nyelvhasználatot biztosít az oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás alsó és
középső szintjén; lehetővé teszi a nemzeti egyesületek és pénzalapok
létrehozását
A kiegyezés nem biztosította teljesen Magyarország függetlenségét
Ausztriától, de reális kompromisszumot jelentett, de a rendszernek komoly nehézségekkel kellett
szembenéznie.
Mérlege
Pozitív
·
az adott
helyzetben mindent elért, ami csak lehetséges volt
§
lehetővé tette
Magyarország önállóságát és gazdasági fejlődését
§
közlekedés
fejlesztése pl. vasút hálózat kiépítése
·
Mo-ra is van
pénz
·
Hitélet
fejlődik
·
Ipar, gyárak,
üzemek, közoktatás fejlődik
·
Magyar gazdaság
nagyütemben fejlődik
·
Hadsereg és
védelem fejlesztése
Negatív
· magyar nemzetiségűek alig haladják meg az 50%-ot
· Nemzetiségekről nem esik szó
· Háború esetén az osztrák érdekek az elsők
· Kisebbség politika gyenge
· Megmerevíti Mo. társadalmi és politikai
berendezkedését a kiegyezés
Leggyengébb nagyhatalom
lesz Mo. a Monarchiával
a Monarchia külpolitikailag
is tehetetlen volt: nem tudott új területeket szerezni, hiszen akkor a
magyarok és az osztrákok kisebbségbe kerültek volna
Kossuth Kasszandra levele
Érvei a Kiegyezéssel szemben:
Megszűnne az önálló hadügy, fennáll a birodalmi kormányzás veszélye, jogokat
adunk fel, a birodalom pusztulása az országot is romlásba sodorja – de senki se
hitt neki, mint a trójai királylánynak.
Ez igaz is volt, ugyanis a Monarchia rendszerét nem
lehetett megreformálni, mert a legkisebb változás is felborította volna a
kényes egyensúlyt a nemzetiségek és a társadalmi rétegek között.
Deák Ferenc szerint:
1. Az adott helyzetben reális
kompromisszum született.
2. Az osztrákok a königgratzi
vereség után sem gyengültek meg annyira, hogy ennél is előnyösebb feltételeket
lehetett volna kicsikarni, ha mégis, akkor az nem szólhatott volna hosszú
távra.
3. Nem volt és a közeljövőben
nem is lesz külföldi támogatottsága a magyar függetlenségnek.
c) A kiegyezést a határon
túli történészek is elutasították, mondván hogy az osztrák és a magyar
uralkodó elit bűnös szövetsége a nemzetiségiekkel szemben. 1868-ban Eötvös
kidolgozásában elkészült egy európai szintű, rendkívül liberális nemzetiségi
törvény, mely széles jogokat biztosított számukra – csak nem lett betartva.
d) Az osztrák történészek
viszont pozitívan értékelték a kiegyezést. Úgy látták, hogy az Osztrák-Magyar
Monarchia kedvező esélyt biztosított a felzárkózásra, s így Közép-Európa
megközelíthette a nagyhatalmakat.
d) A magyar gazdasági
történészek (XX. sz. 2. fele) is ezzel értettek egyet. Szerintük
Magyarországon a XIX. század végén megindulhatott a modernizáció, mely nagyban
köszönhető a kiegyezésnek. A kiegyezés az 1870-es években elvezetett a „Boldog
Békeidőkhöz".
e) A mai értékelés
szerint a kiegyezés szükséges és reális kompromisszum volt, de a rendszernek
komoly nehézségekkel kellett szembenéznie.
Ugyanakkor: A rendszer merevsége miatt a Monarchia,
amely 1867-ben korszerű volt, a századfordulóra elavult és válságba jutott,
majd az első világháború nyomán, 1918-ban összeomlott.