AZ
I. VILÁGHÁBORÚ LEFOLYÁSA, JELLEGE ÉS A BÉKÉK
Melyek voltak az
első világháború kirobbanásának okai?
Az
első világháború kitörésének hátterében az európai hatalmak érdekellentéteinek
és a köztük lévő feszültségeknek sokasága rejlett, amelyeknek eredője a vezető
ipari országok gazdasági vetélkedése a nyersanyagforrásokért, és a nem ipari
országokban történő tőke-elhelyezési piacokért folytatott harc, a gyarmatok
után való törekvés volt. Ezen hatalmak hagyományos politikája világpolitikai
összefüggésben imperializmussá fejlődött, amely további gazdasági és politikai
konfliktushoz vezetett.

Az I.
világháború:
Ausztria-Magyarország trónörökösének, Ferenc Ferdinándnak és feleségének 1914.
jún. 28-án, Szarajevóban történt meggyilkolása jelentette a casus bellit
(háborús okot). A Monarchia tízpontos, Szerbia szuverenitását sértő ultimátumot
küldött a szerb kormánynak, amit az nem fogadhatott el. (Maga mellett tudhatta
Oroszország és Franciaország támogatását.) A háborús felkészülésben előrébb
tartó központi hatalmak politikusai úgy vélték, soha vissza nem térő alkalom
kínálkozik a háború megindításához. Mivel az antant bízott a tartalékaiban, a
központi hatalmak pedig pillanatnyi gazdasági és katonai fölényükben, a háborús
gépezet mozgásba lendült: 1914. júl. 28-án a Monarchia hadat üzent a „bűnös"
szerbeknek, augusztus elején Németország, Franciaország, és Oroszország is
elküldték egymásnak hadüzeneteiket. Akcióba lépett a titkos diplomácia és a
kémszervezetek is. Mindenki bízott a gyors győzelemben. Az antant haditervek az
„első ökölcsapás" kivédésére, míg a központi hatalmak a német Schlieffen
tábornok villámháborús tervére építették fel stratégiájukat.
A háború menete
1914
–
Németo. Fro. ellen indul, 50
km. -re megközelítik Párizst, majd Marne folyónál ellentámadás (szeptemberre kialakul az állóháború)
–
Oroszo.: hadműveletekbe kezd Galiciában
és Ny- Poroszo. -ban
–
OMM feladja támadó terveit a déli fronton, mivel célja az orosz előrenyomulás
megállítása
–
Mazuri-tavak: OMM győzelme Oroszo. felett
–
Japán belép az antant oldalán (elfoglalja No. gyarmatait)
–
Töröko. belép a központi hatalmak oldalán (új frontok nyílnak meg a Kaukázus
vidékén)
–
Helgoland: tengeri csata (No. veszít) + Anglia tenderi blokádja No. ellen
–
összegzés: a villámháborús tervek nem valósultak meg
1915
–
OMM-orosz front a Kárpátokban (márc.: Prsemysl váránál orosz győzelem, a
monarchia a Kárpátok mögé vonul vissza)
–
Londoni szerződés az antant és Olaszo. között (D-Tirol, Trieszt,
Isztriai-félsziget, Albánia feletti protektorátus )
–
Olaszo. belép az antant oldalán
–
OMM áttörése Gorlicénél
–
No. támadása K-Poroszo.-ban, ezzel elfoglalják Lengyelo-t
–
Bulgária belép a központi hatalmak oldalán, ezzel Szerbia összeomlik
–
a belgiumi Ypernnél a németek bevetik a harci gázt
–
összegzés: központi hatalmak katonai fölénye, de a katonai sikereket nem tudják
politikai eredményekre átváltani
1916
–
No. célja: keleten tartani az előnyös pozíciót és nyugaton sikereket elérni
– Verdun ( fél millió halott ), utána lassú
antant előrenyomulás
– Somme folyó
– I. Ferenc József halála =>> IV. Károly
–
Románia és antant szerződése ( Erdély, Partium, K-Alföld, Bánság, Bukovina ),
majd román hadüzenet a központi hatalmaknak
–
központi hatalmak elfoglalják Romániát
–
összegzés: a harcoknak nincsen győztese, de a központi hatalmak a végsőkig
kimerültek, ezzel a kezdeményezés a nyugati és keleti fronton is az antant
kezébe megy át
1917
–
fordulat: USA hadbalépése ( eddig csak élelmiszer és fegyverszállitás Angliának
)
–
korlátlan tengeralattjáró-háború ( minden kereskedelmi hajóra lőnek
–
USA hadüzenete No.-nak ( Angliának
nyújtott hitelek + 1915: Lusitania elsüllyesztése )
–
Oroszországban megdöntik a monarchiát, a tömegek békét akarnak
–
Kerenszkij offenzíva összeomlik, a németek jelentős területeket foglalnak
–
nov: isonzói csata: OMM áttöri az olasz védelmi vonalat Caporettonál
1918
–
Breszt–Litovszk ( No. és Oroszo. békéje )
–
német offenziva nyugaton: II. Marne.–i csatában megállítják
–
nov. 11 compiegne-i erdő No. ( Foch marsall szalonkocsija ): összes német
haderőt 15 napon belül vissza a volt német határok mögé + Elzászból vonuljanak
ki
A háború jellege
és értékelése
A
történelem eddigi legnagyobb és legpusztítóbb háborúja méltán kapta a
„világháború" nevet. A legtöbbet szenvedett kontinens Európa volt, de a
hadviselők gyarmati és gazdasági kapcsolatai miatt - Amerikát és Ausztráliát
kivéve - több földrészen is folytak a harcok, most már nemcsak a szárazföldön,
hanem a vízen és a levegőben is.
•
A számok alapján az antant fölénye szinte minden területen kimutatható, de
akkor miért nem győztek gyorsan?
•
Ahol, és amiben az antant erős volt, pl. a flotta, azzal nem tudtak gyors,
döntő győzelmet kicsikarni, mert:
-
a központi hatalmak gyakorlatilag önellátóak voltak, a tengeri blokád nem
bénította meg őket;
-
Németország partvédelme erős volt;
-
az újfajta tengeri hadviselés eszközeit - pl. tengeralattjárók, aknazár - a
német flotta is alkalmazta.
•
Hiába volt az antant mennyiségi fölényben, mert megváltozott a hadviselés
jellege:
-
kialakult az állóháború, szétaprózódott a frontvonal; - nem jöttek létre nagy,
mindent eldöntő ütközetek.
•
Az antant országok nem tudták jól összehangolni hadműveleteiket, ellenben a
német hadsereg igen jól szervezett, mozgékony (vasutak), és kiváló hadvezetésű
volt.
•
A központi hatalmak támadtak először, az övék volt a kezdeményezés.
•
A központi hatalmak villámháborúra készültek (Schliffen-terv), de az oroszok
gyorsan mozgósítottak, a franciák pedig megállították a német előretörést a
Marne folyónál.
•
A háborús frontok megmerevedtek, állóháború, lövészárok-háború alakult ki.
Jellemzői:
•Gépi
háború: A géppuska az előzetes elképzelésekkel ellentétben nem a támadást,
hanem a védekezést segítette, az egyre pontosabb, messzibb célpontokat is
eltaláló ágyúk miatt már nem volt a fronton nyugalom; rendkívül nagy volt a
halottak és a sebesültek száma - el kellett őket látni.
Megjelentek
a tankok, a tengeralattjárók, a léghajók, a repülőgépek. a háború szolgálatába
állítva tömegesen alkalmazták, a géppuskákat, gépkocsikat, aknavetőket..
•
vegyi háború: Mérges gázok bevetése. 1915-ben a belgiumi Ypern mellett a
németek használtak azaz harci gázt-
•
totális háború:
-
A hadviselő államok minden erőforrást, sőt a modern tudományokat is a háború
szolgálatába állítottak, bevezették a hadigazdálkodást.
A nagy létszámú hadseregek ellátása óriási mértékben vette igénybe a hátországot. Ennek gazdasági
potenciálja is, és nem csupán a hadseregek létszáma játszott döntő szerepet
a győzelemben. (Jellemző, hogy a kapitulációk idején a központi hatalmak
hadseregei szinte mindenhol az antant államok területén álltak.).
-
Nőket, gyerekeket állítottak a fronton lévők helyére, bevezették a központi
elosztást, a jegyrendszert, még a legdemokratikusabb országokban is.
Rendszeres lett az áruhiány virágzott a feketepiac.
-
Megnövekedett a propaganda szerepe: a kezdeti általános lelkesedés
lehanyatlott, igazolni kellett a háború jogosságát, sikerességét.
A
háborúban a legszörnyűbb azonban a 8 millió halálos áldozat volt, amely jól
mutatja az iszonyú pusztítás mértékét.
Békecélok: Franciaország
saját biztonsága érdekében Németország totális tönkretételét akarta. Anglia
gazdasági érdekei nem kívánták a német piac kiiktatását, politikailag pedig nem
szerette volna, ha Franciaország túlzottan megerősödik. Az USA olyan békét szeretett
volna, amely egyben garanciája lehet Kelet-Közép-Európa liberális
átatakulásának is. Az Oroszországban hatalomra került bolsevikok annexió és
hadisarc nélküli békében gondolkodtak. A közép- és délkelet európai országok
önálló nemzetállamaik megerősödésében reménykedtek, természetesen egymás
rovására.
•
Oroszország forradalmasodott, a bolsevikok elutasították az addigi nemzetközi
politikai rendszert. Szétestek birodalmak (OMM, Törökország), új államok jöttek
létre. A békekonferenciának erre az új
helyzetre kellett megoldást találnia.
Béketárgyalások: 1919. jan.
18-án a versailles-i palota tükörtermében (vö. 1871!) nyílt meg a konferencia.
A létrehozott „békemű" hűen tükrözte a célokban megnyilvánuló
ellentéteket.
Németországot
katonailag, gazdaságilag és területileg jelentősen meggyengítették. Elzász és
Lotharingia területéről le kellett mondania Franciaország javára, a Rajna bal
partján nem állomásoztathatta csapatait, a Saar-vidéket 15 évre nemzetközi
felügyelet alá helyezték. Flottáját csekély kivétellel átadta az antantnak,
szárazföldi hadseregének létszámát maximálták. Nem egyesülhetett Ausztriával
(Anschluss), keleti határainál Pomeránia egy részével erősítették meg Lengyelországot,
a híres német kikötővárost Danzigot pedig nemzetközi felügyelet alá helyezték.
Gyarmatain Anglia és Franciaország osztozott. A jóvátétel kérdésében nem sikerült
megegyezni; ez a folyamat a világgazdasági válságig elhúzódott.
A
Monarchia felbomlott, helyén soknemzetiségű kisállamokat hoztak létre
(Ausztria. Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a területileg
jelentősen megnövelt Románia), melyeknek a feladata volt a bolsevizált
Oroszországból érkező forradalmi eszmék hatástalanítása („egészségügyi
kordon"), és Németország gyöngítése. Wilson liberális, s a nemzeti
önrendelkezést szorgalmazó elveiből nem lett semmi.
A
nagyhatalmak étvágya a legszembetűnőbben a Török Birodalom felosztásában
mutatkozott meg. Az olajban gazdag közel-keleti területek nagy része és a
tengerszorosok angol felügyelet alá kerültek.
A
veszteseknek csak a békediktátumok aláírásának tiszte jutott. A már
ekkor érezhető feszültségek tompítására 1919-ben létrehozták a Népszövetséget,
amely azonban - valódi garanciák hiányában képtelen volt megakadályozni a
reváns gondolatának mindenütt tapasztalható újjáéledését. Ugyancsak csekély
visszatartó erővel bírtak az aláírt kisebbségvédelmi szerződések, amelyekkel az
új államokba került kisebbségeket óhajtották megvédeni.
A washingtoni
egyezmények:
1921 novemberétől 1922 februárjáig ülésezett a washingtoni konferencia,
amelynek célja a távol-keleti (csendes-óceáni) térség hatalmi viszonyainak rendezése
volt. Az ellentétektől sem mentes konferencián végül három szerződést is
sikerült elfogadni: egymás érdekeinek tiszteletben tartásáról, a Kínával való
szabad kereskedelemről, és a térség tengeri fegyverkezésének mértékéről. A
konferencia szentesítette, hogy az Egyesült Államok Nagy-Britanniával
egyenrangú tengeri hatalommá vált.