A kommunista ideológia és a sztálini
diktatúra a Szovjetunióban
A POLGÁRI FORRADALOM (1917)
1917. március (régi
orosz naptár szerint február) Pétervárott
forradalom tört ki, amelyhez egyre
többen csatlakoztak a háborús válság sújtotta országban. II. Miklós cár lemondott
és Ideiglenes Kormány alakult.
Az Ideiglenes Kormány nem tudta megoldani a főbb problémákat: nem lépett ki a
háborúból; nem volt földosztás; nem sikerült megszilárdítani a hatalmat: a
polgári jellegű Ideiglenes Kormány mellett volt a másik hatalmi centrum, a tanácsok.
A forradalom erejét a munkásokból és katonákból álló helyi tanácsok
(oroszul szovjetek) alkották. Az
ő kezükben volt a helyi hatalom (pl. fegyveres erők, helyi közigazgatás). A szovjetek
irányításában a szocialista pártoknak volt döntő szerepe. Az orosz szocialistákon
belül két csoport volt:
a
mérsékeltebb mensevikek (= szociáldemokraták); és a szélsőségesebb bolsevikok (= kommunisták). Ekkor már külön pártot
alkottak, de fontosabb vezetőik, pl. Lenin külföldön, száműzetésben éltek.
1917 áprilisában svájci száműzetéséből hazatért Lenin, aki meghirdeti, hogy az Ideiglenes
Kormányt meg kell dönteni, és a polgári forradalmat tovább kell fejleszteni szocialista
forradalommá (áprilisi tézisek: permanens forradalom).
1917 nyarára a bolsevikok egyre nagyobb befolyást szereznek a szovjetekben,
és tüntetéseket szerveznek. A bolsevikok lassan az összes szovjetben átveszik a
vezetést, saját hadsereget is kiépítenek, a Vörös Gárdát. A Pétervári Szovjet
élére, amiben a bolsevikok már többségben voltak, Trockij került.
A BOLSEVIK HATALOMÁTVÉTEL (1917-18)
1917. november 6-án (okt. 24.) a Vörös Gárda és a forradalmárok
megszállják Pétervár stratégiailag fontos pontjait (utak, hidak, gyárak),
átveszik a hatalmat. November 7-én (okt.
25.) összeül a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, amely kikiáltja a proletárdiktatúrát. Az új kormányt Lenin
vezeti, tagjai a népbiztosok (=miniszterek). Határozatokat hoznak:
o a békéről:
javasolják minden hadban álló országnak, hogy kössenek fegyverszünetet és kezdjenek
tárgyalásokat,
o a földről:
meg kell szüntetni a föld magántulajdonát; a földbirtokosokat és az egyházakat meg
kell fosztani földjeiktől, ezeket parasztok között kell szétosztani (közösen műveljék
meg! ne egyénileg!),
o a nemzetek
önrendelkezéséről: minden népnek joga van eldönteni, milyen államban akar élni.
o a hatalomról:
minden hatalom a szovjeteké!
·
a bolsevikok
megszervezik saját hadseregüket, a Vörös Hadsereget, és tárgyalásokat kezdenek a
németekkel a békéről. Végül 1918. márciusában
aláírják a súlyos breszt-litovszki békét, melynek alapján Oroszország hatalmas
területekről (kb. 800 ezer km2) mond le nyugaton. Oroszország kilépett
a háborúból.
A
POLGÁRHÁBORÚ (1918-22)
· a bolsevikok (vörösök) uralmával sokan elégedetlenek:
o a parasztok, amiért nem kapták tulajdonukba
a földeket, a régi hatalmi elit, az antant hatalmai,
· megszerveződik egy ellentábor, a fehérek, és megkezdődik a négy évig tartó
orosz polgárháború. Ezt csak súlyosbítják az antant országok katonai beavatkozásai
(intervenciói) a vörösök ellen.
· a polgárháborúban mindkét fél gyakran élt a terror, a lakosság megfélemlítésének
eszközével
· 1922-re a polgárháborúnak vége. Ugyanebben az évben kikiáltják a
Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, röviden a Szovjetuniót. Azért nevezték így, mert
a SZU elvben több, önálló szocialista köztársaságok szövetsége volt (pl. Orosz,
Ukrán, Örmény), amelyek akár ki is léphettek volna a szövetségből. A valóságban
kezdettől fogva orosz dominancia érvényesült, és az oroszok nem engedték kilépni
a kisebb köztársaságokat.
ÁTMENETI IDŐSZAK (1922-29) Gazdaság:
A kommunisták
számára a legfőbb ellenség a kapitalizmus, hiszen ez okozza az emberek közötti különbségeket.
A polgárháború alatt bevezették az ún. hadikommunizmust, ez a magántulajdon
teljes megszüntetését jelentette (pl. a parasztok minden felesleget beszolgáltattak
az államnak), emiatt a szovjet gazdaság összeomlott (éhínségek)
1921-től: NEP
(új gazdaságpolitika) keretében részben visszaállították a magántulajdont és a piacot,
a gazdaság fejlődésnek indult. A '20-as évek a korábbi és a későbbi időkhöz képest
szabadabb volt (magasabb életszínvonal, viszonylagos szólásszabadság, színes művészeti
élet).
Lenin 1924-ben
meghal, tetemét bebalzsamozzák és mauzóleumban kiállítják a moszkvai Vörös Téren,
a Kreml mellett (személyi kultusz!), az utódlás egyelőre nem dőlt el.
• Trockij:
hadügyi, majd külügyi népbiztos, népszerű, kiváló szónok;
• Sztálin:
nemzetiségügyi népbiztos, 1922-től a párt főtitkára, adminisztratív vezetője,
pártapparátus irányítója.
·
1929-re Sztálin
félreállítja vetélytársait és a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) főtitkáraként 1953-as
haláláig a Szovjetunió teljhatalmú ura lesz. Sztálin uralma idején épül ki a totális
diktatúra.
Politikai rendszerének
jellemzői
·
személyi kultusz: Sztálin tévedhetetlen,
nem szabad kritizálni, mindenhez ért; képmásai elborítják a lakásokat, hivatalokat;
megjelenésekor, sőt neve kimondásakor tapsolni és éljenezni kell. Képek, versek,
szobrok stb. Sztálinról (a cár atyuska képe vörösben) Az állami propaganda
alakította ki.
o
terror: a rendszer ellenségeit
üldözik. A politikai ellenfelek felderítését és elfogását a hírhedt politikai rendőrség,
az NKVD végzi (elődje a CSEKA, utóda a KGB). Mindenhol besúgók vannak, akik
jelentik, ha bárki bírálja a rendszert vagy megszegi a szabályokat. / Az NKVD
vezetői: Jagoda (1934-36), Jezsov (1936-38), Berija (1938-tól)/
o
mivel Sztálin
mindenhol ellenséget gyanított, a "tisztogatás" kiterjedt a hadseregre,
a pártvezetőkre, sőt Sztálin közvetlen környezetére is. 1934 – Kirov
meggyilkoltatása – túl népszerű Leningrádban; 1940 - Trockij /Pl. Trockijt is
árulással vádolják, emiatt Mexikóba menekül, de Sztálin ott is elérte: ügynöke 1940-ben
egy jégcsákánnyal megölte Trockijt./
o
a gyanúsítottakat
gyakran megkínozták, hogy "beismerő vallomást" csikarjanak ki belőlük
olyan bűnökért, amiket el sem követtek. A gyanúsítottakat koncepciós (előre
eltervezett) perekben, koholt vádak alapján ítélik el, (Visinszkij
főügyész irányításával)az ítélet ált. halál vagy kényszermunka.
·
1936. aug.: Zinovjev,
Kamenyev kivégzése, 1937. jún.: Tuhacsevszkij pere (a hadsereg
„lefejezése"), 1938. márc: Buharin, Rikov, Jagoda kivégzése; 1940: Jezsov kivégzése
o
a SZU-t behálózták
a kényszermunkatáborok (GULAG), főleg Szibériában voltak. Itt tkp. rabszolgaként
dolgoztatták a foglyokat (út-, vasútépítés, bányászat), akik nagy része nem is élte
túl a nyomorúságos körülményeket.
·
• cél
elvileg az átnevelés, de gyakorlatilag (kényszer)munka: (favágás, csatorna- és
vasútépítés, bányászat)
·
• embertelen
körülmények, magas elhalálozási arány
Totális állam: Már Lenin elfogadtatta, hogy a
munkásosztály vezető ereje a bolsevik párt – a SzU így pártállam lett. A pártállam az élet minden területét irányította és
ellenőrizte, hatalma mindenhová elért. A törvények a párt határozatai voltak,
nem a parlamentben születtek. Sztálin továbblépett: nemcsak a párt volt maga a
törvény, hanem maga a vezér is. Sztálin kormányoz, irányít, véleményt mond: a
pártbürokrácia pedig mindent túlteljesít. Mindent neki köszöntek meg:
félelemből, önvédelemből.
·
manipuláció: a diktatúra
megtéveszti az embereket, eltitkolja a borzalmakat, elhiteti velük, hogy valójában
jól élnek és boldogok (propaganda). Ezt
sugallták az újságok, a filmek stb. A politikai ellenfeleket nem csak megsemmisítették,
hanem az emlékezetből is ki akarták törölni őket (történelemhamisítás).
Sztálin
kórosan félt, és árulókat szimatolt mindenütt. A politikáját leginkább a
parasztok, műszaki vezetők és a hadsereg vezetői szenvedték meg. Ez utóbbinak a
’lefejezése’ megkönnyítette a német sikereket a 2. VH-ban.
Gazdaságpolitika
1928-29-ben
következett be a fordulat. Sztálin minden kapitalista maradványt fel akart számolni,
míg fő ellenfele, Buharin szerint ezzel még várni kell, amíg meg nem erősödik a
gazdaság. A sztálini elképzelés győzött, egyeduralma ezután szilárdult meg.
•
Felszámolták a NEP-et, megkezdték a mezőgazdaság kollektivizálását:
·
kollektivizálás: a mezőgazdaságban a parasztoktól elvett földeken állami gazdaságokat (szovhoz),
és termelőszövetkezeteket ( kolhoz) hoztak létre
o
azok a módosabb
parasztok, akik tiltakoztak földjeik elvétele ellen, ellenségnek számítottak (kulákoknak
nevezték őket)
o
- előkészítés
nélkül, a terror légkörében indult el a szövetkezetesítés; - az ellenálló
parasztokat kitelepítették;
o
a kollektivizálás
eredménye: éhínségek (Ukrajnában 1932-33: több millió halott),
parasztlázadások – leverik őket.
o
- a súlyos
következmények (termelés visszaesése) miatt egy időre felfüggesztették, de
1931-től újult erővel, szinte teljesen végrehajtották.
·
tervgazdálkodás: (1., majd
2. ötéves terv) erőltetett iparosítás más ágazatok (pl. mezőgazdaság,
infrastruktúra) rovására
o
az iparban csak
állami vállalatok működhetnek, központi terveknek megfelelően. Ezek a tervek néhány
évre előre megszabják, mekkora növekedést kell elérni egy adott ágazatban
o
kétségtelen,
hogy ez a szovjet ipar látványos fellendüléséhez vezetett: gyárak, nehézipari központok
jöttek létre, azonban az eredményesség rovására (az áruk minősége gyakran pocsék).
A gyárakban minden munkás feljegyezte, mennyit termelt egy adott napon, aki nem
teljesítette a tervet, az "szabotőrnek", aki teljesítette vagy túlteljesítette,
"élmunkásnak" (sztahanovista) számított.
o
Állami
gazdaságirányítás: központi akarat, terv, nincs piac: az eredmények elmaradását
erőszakosan torolták meg: sok minden csak papíron teljesül, vagy rosszabb
minőségben.
o
- A cél a
Nyugathoz való minél gyorsabb felzárkózás, az önvédelemhez szükséges anyagi
eszközök megteremtése volt - hadseregfejlesztés.
o
- A terv
egyoldalúan a nehézipar erőltetett fejlesztésére koncentrált, és a munkaerő
kizsákmányolására épült. A mezőgazdaság nincs fejlesztve, a kollektivizálás és
a termelés visszaesése, erőszakos begyűjtés és a tudatos megleckéztetetés miatt
milliók halnak éhen, főleg Ukrajnában.
o
A
századfordulós orosz gazdaság ugrásszerű fejlődésnek indult, megvalósul a
modernizáció, ennek óriási árát az állampolgárok fizették meg, nélkülözéssel,
éhhalállal, alacsony életszínvonallal.
o
A fejlődés két fontos forrása hiányzott:
külföldi tőke beáramlása, piac ösztönző hatásai. A gazdasági szerkezet torz.
Ideológia
A sztálinizmus leegyszerűsített marxizmus. A történelem osztályharcok
története, a munkásságnak forradalom útján kell megragadni a hatalmat, s majd
proletárdiktatúrát létrehozni. Cél az osztály nélküli társadalom megvalósítása.
A köztulajdon magasabbrendű, mint a magántulajdon.
Társadalmi változások
A cél a szocialista embertípus kialakítása volt. aki ideológiailag
képzett, hű a párthoz. Munkaszerető, családcentrikus és hisz a szocializmusban.
- brutális módon, de a szovjetek tényleg
megszüntetik a társadalmi különbségeket (pl. nők teljes egyenjogúsága)
- mégis van egy kiváltságos réteg:
az SZKP vezetői (megyei, városi párttitkárok stb.): ők állami kocsit, lakást,
üdülési lehetőséget stb. kapnak - de ezt az állam bármikor visszaveheti tőlük
A
modernizáció megvalósult, de óriási áldozatok árán. Az eredményekkel tudatos
propagandát folytattak, minden kudarcért az ellenség, az árulók a felelősek –
állandóan létezett valamilyen ellenségkép: kulák – a gazdagparaszt, a
forradalmat eláruló kommunista vezetők (revizionisták) stb.
Nem
egy nyugati értelmiségit sikerült megtéveszteniük, hisz megtervezett utakon
lehetett csak részt venni, szabadon senki sem kószálhatott.