A trianoni béke és következményei
(Párizs-Versailles, Trianon palota) 1920.
június 4.
A békekonferencia
működése
·
A
vesztesekkel nem tárgyaltak, csak a kész béke aláírására hívták meg őket
·
Mindenki
oktrojált, kényszerített békének tekinti
·
Az
előkészítés bizottságokban zajlik, ahol a területi és nagyhatalmi igényeket
egyeztetik
·
A
győztes oldalon állók igényei szerint alkotják meg a béke pontjait
A wilsoni elvek nem érvényesülnek
A magyar probléma
·
A
trianoni béke előkészítése során nincs „magyar-ügy”, azaz Magyarország sorsával
külön nem foglalkoztak
·
Csak
a nemzetiségiek igényei alapján vizsgálták az ország sorsát
Legfontosabb
alkalmazott szempontok
·
Elvileg
a nemzetiségi elv, de!
egyéb indokokkal rendszeresen felülírták
·
gazdasági-stratégiai-földrajzi
igények pl.:
o
Románok: a vasútvonal határozta meg a
határvonalat: ezért a határ mellett magyar etnikai tömbök kerültek át
o
Csehszlovákia: szüksége volt a Csallóközre, hogy
legyen mezőgazdasági termelés, folyókat hajózhatónak állítottak be
o
Szerbek: Belgrád védelme miatt kérték az
újvidéki régiót
1920. jan. a magyar
békedelegáció érkezése
vezető:
gróf Apponyi Albert tagok: Teleki Pál, Bethlen István
cél: a történelmi Magyarország egységének bizonyítása:
Vörös térkép, legalább a többségében magyarok lakta területeket megvédeni,
népszavazást kérve a hovatartozásról, de minden felvetése elutasításra talált.
1920. jún. 4-én írták alá a magyar békeszerződést Versailles
kertjének Grand Trianon nevű kastélyában (Bernárd Ágoston népjóléti miniszter
és Drasche-Lázár Alfréd ).
A
béke aláírásának napja gyásznap lett Magyarországon. Félárbocra engedték a
zászlókat, megállt az élet, mindenki gyászolt. A magyar társadalmat
sokkhatásként érte a döntés.
A területi
rendelkezések (KTA 98/A)
·
Mo.
területe 282 ezer km²-ről
(Horvátországgal együtt 325 ezer km2-ről) 93 ezer km²-re
·
Mo.
lakóinak száma 18 millióról 7, 6 millióra csökkent.
(10 millió magyarból, 3,3 millió került más országokba )
/ma
minden negyedik magyar határon túl él!/
Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról
(1921. dec.)
„civitas
fidelissima” – leghűségesebb város
·
Jóvátétel
fizetési kötelezettség, ennek pontos összegét csak 1923-ban határozták meg 200
millió aranykoronában
A
katonai előírások
·
Általános
hadkötelezettség tiltása
·
max.
35 000 fő lehet a katonaság létszáma
·
Modern
fegyverek rendszerbe tartása tilos
» az országot katonai visszavágásra
alkalmatlanná tették!!!
A szomszédok viszont erőteljesen fegyverkeztek.
Amit veszítettünk…
·
A
történelmi Magyarország területének és lakosainak durván 2/3-át
·
Színmagyar
lakosságú területeket (Székelyföld)
·
A
kulturális és történelmi emlékeink nagy részét
·
Az
egységes birodalmi piacot, gazdasági keretet: a gazdasági és földrajzi egységet.
a Monarchia részei között kialakult munkamegosztás felbomlott, megszűnt a tőke
és a munkaerő szabad áramlása.
·
/Ez
a környező országoknak is rossz, mivel a háború után nincs együttműködés./
·
Az
ország elveszítette nyersanyagforrásai túlnyomó részét: határon kívülre
kerültek a kősó-, a kőszén- és az érckészletek, illetve a faállomány jelentős
része. Ugyanakkor Magyarországon maradt kihasználatlanul a feldolgozóipar
legtöbb központja. Mindez Budapestet érintette a legsúlyosabban.
·
A
vasúthálózat egységességét
·
Nagyvárosok
a vonzáskörzetüket (Miskolc, Kaposvár, Szeged)
Amit okozott a béke…
·
Egy
történelmi, máig feldolgozatlan traumát megcsonkított” ország –
„elszakított magyarok”
·
Folyamatos
atrocitásokat - elvándorlásokat
·
Egy
állandó „revízió igényt” → kódolt új háború, külpolitikai nehézségek
·
A
nemzetiségi kérdés megoldatlansága áthelyeződött az utódállamokba
·
Erőteljesebb
szembenállást Mo. és a környező népek között - irredentizmus
·
Egy
Bp. központú, gazd-i nehézségekre ítélt országot és elmaradottságra ítélt
elszakított területeket
A revíziós igény
·
A
hivatalos Magyarország nem fogadhatott el ilyen területi és etnikai csonkítást,
célul tűzte ki, hogy vissza kell szerezni az elszakított országrészeket
·
Ez
a revíziós politika,
mely egységes támogatást kapott az országban, eltérő módozatok:
» részleges, csak a magyarlakta
területekre vonatkozó, ill.
» teljes revízió
A trianoni béke gazdasági és társadalmi hatásai
A
béke hatása a térségre
Megszűnt
a Monarchia 50 milliós piaca
A
térség államai önellátásra rendezkednek be – mindent fejlesztenének
Védővámok
alkalmazása
Összességében
lassabb fejlődés van
Mezőgazdaság
A
hasznosítás szempontjáól a területi arányok megváltozta: növekedett a szántó,
szőlő, csökkent az erdő és a rét aránya.
A
mg.-ban érezhető legjobban a biztos felvevő piac hiánya. A tőkehiány miatt a
gazdaságok fejlesztése is alig valósul meg, a magyar gabona nem lesz versenytársa
az olcsó amerikainak.
Az
állattenyésztésben nem sikerült elérni a korszak végére sem a világháború
előtti szintet. A juh és szarvasmarha állomány csökkent jobban (kevesebb a rét,
erdő), míg a ló és sertés kevésbé.
Ipar,
bányászat
Nincs
többé nemesfém és sóbánya a megmaradt országban.
Vasérc
csak Rudabányán, szénbányáknak a fele, kőolajmező kevés és vízenergia alig
maradt.
Ipari
létesítmény túl sok maradt, a fellelhető nyersanyaghoz képest, ráadásul a zöme
a fővárosban, amely így még nagyobb súllyal bírt a gazdaságban is.
Együttműködés a környező országokkal alig – párhuzamos fejlesztések.
Településszerkezet
torzulásai
Budapest
központú lett az ország.
Számos
város vesztette el vonzás- és piackörzetét, s számos falu a „központját”.
Közlekedés
Sok
vasúti csomópont került a határon túlra, amit nem indokolt etnikai érv, csak
hadászati és gazdasági.
A
sugaras szerkezetű vasúthálózat összekötő vonalai közül is sok került át a más
országokba, olykor csak egy-egy szakasz. Ez nehezítette a közlekedést és a fejlesztést.
Nagy károkat okozott a román rekvirálás, rablás is.
Szülőföldről
anyaországba
400000
ember települt „haza”, részben önként, részben kényszer hatására vagy
félelemből.
Többségük
értelmiségi és hivatalnok.
Ellátásuk
a rokonokra hárult, mivel az állam a háború után a ’sajátjairól’ is alig tudott
gondoskodni. Sokan laktak vagonokban, nyomornegyedekben. A 20-as évek közepére
javult a helyzetük.