Zsidóság vallása
· a nép történetében kitüntető szerepet kapott a vallás
· monoteista, Jahve a főisten, aki eredetileg sivatagi vihar, tűz isten, tehát pusztító erő volt (Kr. e. 6. sz-tól nevének kiejtése tabu).
· Jahve és a zsidóság közötti kapcsolat kölcsönös és kizárólagos, a nép istene Jahve, a nép pedig isten választott népe
· a választott néppel az Úr szövetséget köt (Ádám, Noé, Ábrahám, Mózes) ennek jele a körülmetélkedés
· az Úr törvényt ad népének (Tóra: Mózes 5 könyve) ennek legfontosabb része a Tízparancsolat, amelyet Isten Mózesnak kőtáblán nyújtott át, a törvények szabályozzák a zsidóság mindennapi életét, meghatározzák szokásait, vallás szertartásait
· Jahve kultuszának központját Salamon a Jeruzsálemben felépített templomba tette, itt helyezték el a Frigyládát, a szövetségkötés jelképét. (A zsidó templom a zsinagóga.) A menóra, a 7 ágú gyertyatartó az égő csipkebokrot jelképezi.
· a nép időről időre eltávolodott istenétől, ezért a szövetséget újra és újra meg kell újítani, erre hivatottak a próféták (ők isten küldöttei, akik szigorúan őrzik a törvényt és ápolják a hagyományt)
· Isten új szövetséget fog kötni, mert a zsidóság megszegte a törvényeket- Messiás - Megváltó várás
· a zsidóság ókori történetéről a Biblia ószövetségi része tudósít, ám mivel a szövegek jóval az adott eseményeknél később keletkeztek nem tekinthető teljesen hiteles történeti forrásnak
· Talmud: Kr. e. 5- Kr. u. 5. sz-ig tartó korszak vitáinak, bölcsességeinek, gyűjteménye, a hagyomány foglalata