Donna beteg

    Szerdán, amikor kiértem a tanyára, rögtön feltűnt, hogy valami gond van. A lovak a karám végében legeltek, Donna pedig a bejáratnál állt három lábon és ordított veszettül. Először azt hittem, hogy beleakadt valamibe, vagy ráhurkolódott a lábára valami arra sert-pertélő kötélféleség. Közelebb érve láttam, hogy erről szó nincs. Beszűrődésnek, sebnek nyomát sem láttam, a patája teljesen ép volt, csak éppen nem állt rá a bal hátuljára. Egy métert sem bírt mozdulni szegénykém. Rögtön hívtam a legkönnyebben elérhető állatorvost, aki 6 (!!!) óra múlva oda is ért.
    Addig a ló álldogált, vagy feküdt. Szörnyű volt nézni. Pont ő! A vezérkanca, a munkagép, akinek soha semmi baja. Csak rázta a fejét, kapart, ment volna a többiek után. Tudni kell róla, hogy akár a kétéves kislánykákat is ráültetem olyan szelíd, de ha fehér köpenyt lát, ott kő-kövön nem marad. A helyi orvosnak nincsen túl jó híre a környéken, mert túl sokat és túl gyakran hibázik, most mégis ő volt az egyetlen reménységem. Miután megvizsgálta, azt mondta, hogy beütötte a térdét, 2-3 nap és rendben lesz. Előkészítette a fájdalomcsillapító szurit, én pedig készültem lelkiekben a harcra.
    Közben megérkezett Gigi és a mamája, akik segítettek megfogni a félőrülté változott Donnát. Még így három lábon is ötfelé dobott négyünket, de végül mégis sikerült beadni neki a szert.
    Csütörtök reggel ismét három lábon állva találtam a lovat. Csodát nem vártam, de némi javulást igen.  Átnéztem a lábát és amikor a csüdjéhez ért a kezem, remegni kezdett és kapkodta a levegőt.
    Telefon a másik orvosnak, aki sajnos elutazott, de másnap reggelre ígért magát. Addig laza, hűtő borogatást ajánlott. Elég gázos volt rárakni, mert ahogy hozzáért valami a lábához, rögtön rángatni kezdte. A borogatás némi enyhítést hozott. Bár a csüdjét még mindig behajlítva tartotta, már a patája hegyén tudott bicegni a többiek után. Boxba az állatorvos tanácsára nem vittük be, mert félő volt, hogy ha ott lefekszik, nem tud majd felkelni.
    Ma reggel ismét három lábon állva vártuk a dokit, akiben sokkal jobban bízom, mert egyrészt vérprofi és kellőképpen higgadt, másrészt elő-elő fordult, hogy felcserkedtem mellette és láttam munka közben. Megérkezése után, csípőből rávágta, hogy köze nincs a fájdalomnak a térdéhez. Vizsgálat után az is kiderült, hogy brutálisan megrángathatta a csüdhajlító inát szegény ló. Törés, szakadás nem valószínű. Azért nem nyújtja ki a lábát, mert így kevésbé fájdalmas. Ez már jóval hihetőbbnek tűnt, mint a térd beütése.
    Burofixes borogatást kapott és jópár hét pihenőt.
    Kicsit megnyugodtam. Már a legrosszabbak jártak a fejemben. Enni is alig tudtam az elmúlt napokban. Olyan ez, mintha a gyermekéért aggódna az ember. Eszembe is jutott, hogy mehettem volna cukrásznak is.
    Dilisek vagyunk mi lovasok.