Csődört mondunk

    Elment az egyik ménünk, Vezér és máris, rögtön rá egy napra megérkezett a másik, Cheyenne. Nem kispályás játékos, de roppant aranyos. Három éves kis pinto, még ki sem heverte a szállítás riadalmait, máris beszólt a lányoknak, akik tátott szájjal bámulták a kis mitugrászt, hogy vajon mit is akarhat tőlük.
    Na vajon, mit akarhatott?
    Cheyenne egy nap pihenőt kapott, így nem tudok még írni róla semmi különöset azon kívül, hogy valami hihetetlenül szép állat, s hogy hála neki, egy napnál tovább nem voltunk, vagyunk mén híján a tanyán.
    Ja és még valami: mivel Vezérrel ellentétben nem kancák között nevelkedett, kénytelen voltam übergyorsan megvásárolni egy villanypásztort, s kénytelen vagyok übergyorsan föl is szerelni, hogy karámozhasson a lelkem a kancakarám tőszomszédságában.