Első bálozó kislányok

    Szombatra szüreti bálba vagyunk hivatalosak Tolmácsra. Kérdem Démontól, hogy boldog vagy, hogy mehetsz bálba, te majom? Mireföl mondta, hogy hagyjam békén. Nem megy sehova. Nem érdekli, passzé, s azzal ott is hagyott.
    - Figyelj, Démcsi! Nem lehetsz ilyen goromba! - loholtam mellette a karámban körbe, körbe.
    - De lehetek! - mondta és megkergette Vezér alcsikót.
    De engem nem olyan fából faragták ám, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk feladjam. Megpróbáltam a lehetetlent: - Jó lesz ott neked! - artikuláltam negéden és közben szerelmetes pillantásokat vetettem rá. - Nem lesz ott jó nekem, hagyjál békén! - és elporzott. Vágtázott hátrafele a karámban, de még visszakiabált, hogyha nem hagyom abba ezt az első bálozós hülyeséget, akkor látom majd őt legközelebb, amikor a hátam közepét.
    Én már-már sírva könyörögtem neki, hogy ne így rendezzük a vitás kérdéseinket, ez maga a lódiplomácia kudarca, de nem hatott a kérlelés, könyörgés. Hirtelen mentő ötletem támadt. - Sok ló lesz ott! - üvöltöttem utána. Ez hatott. Démon csúszófékkel állt meg a nagykarám közepén. - Tényleg? - emelte fel az egyik szemöldökét és hitetlenkedve nézett rám. - Tényleg - mondtam a lehető legkomolyabban. Ekkor megfordult és felém somfordált. - Milyen lovakok lesznek még ott? - Csikós lovak - mondtam. - Hmmm... Szeretem a csikós lovakat - közölte és kiegyenesedett előttem. - Bunyózni lehet? - kérdezte.
    Célba talált a mondatom. Leesett neki a tantusz. - Hát persze, hogy lehet! - mondtam. - Annyit bunyózol, amennyit csak akarsz, te kis vasgyúró, hogy szívnád ki a libából a gyepet, te lökkentyű. - Á, nem. Átversz - mondta. - Dehogy verlek. Vertelek én már át téged valaha is? - Igen, de most ez nem szempont. Anya ott lesz? - Ott lesz - örömködtem. - Akkor nem megyek sehova - mondta és duzzogott. - Már miért ne jönnél? - Mert sosem enged bunyózni.
    Hopp, ezt elfelejtettem. Szami mindig helyre pofozza, amikor verekedni próbál. Na ebből gyere ki jól, cimbi - mondtam magamnak. - Háááát izé... De fenyegetőzni még fenyegetőzhetsz - mondtam -, mert tudd meg Démcsi, te galamblelkű krokodil, hogy egy jó fenyegetés fölér nyolc rúgással. Ezen elgondolkozott. - Igaz, ami igaz - mondta. - Majd még megfontolom. A titkárnőm visszahív, hogy megfelel-e számomra az időpont - mondta és azzal otthagyott.
    A ló-projekt ezzel letudva. Donnával nem lesznek gondok. De mi lesz velünk? Kérdem Szami, hogy nem kellene-e kivételesen patracot és csikóscihát szereznünk magunknak, merthogy még sem kiköpött szüretibálos cuccokkal vagyunk fölvértezve. Szami mondta, hogy egy tapodtat sem! Egyrészt egy kisebb vagyonba kerül a csikósruha, másrészt lesz ott csikós bőven más falvakból, úgyhogy vakítótisztára glancolja (vö. zu glantzen) a felszerelést, chapseket, miegyebeket, és úgy beállunk a tömegbe westernfelszerelésben, hogy híre megy.
    Hát akkor menjen - mondtam "az asszonynak", ritka meggyőző volt, úgyhogy nincs más hátra, mint balra le a dombon Tolmácsra, szombaton, délután három órakor.
    Oszt' vagy írok róla beszámolót vagy nem.