Szent fogadalom

    Tegnap este számbavettük Szamival, hogy melyik lóval mi lesz a teendő, mihelyst kiszikkad kicsinykét a talaj és már nem csúszkálnak rajta, mint ludak a jégen. Ezen eszmefuttatásból Tulipánra vonatkozóan kissé elhúztam a számat és megvallottam Szaminak, hogy lövésem sincs, mit lehetne kezdeni azzal a minekhíjjákkal
    Szami mondja, hogy csak lássak csudát, őszre úgy fog ketyegni, mint egy Schaffhausen. Erre is elhúztam a számat, mire Szami nekem ugrott nyújtott tenyérrel, hogy: - Na mibe?
    És ezt követően szent fogadást tettünk, miszerint:
    - ha Tulipán nem fog tízméterenként elrongyolni a lovassal és nem fog ijedezni a saját árnyékától, szóval megbízhatóan működő ló lesz, akkor én, a Szami által meghívott vendégek színe előtt Tulipán hátán a legjobb tudásom szerint terepre megyek, a csapat legvégén. Na de: angolnyeregben, cicanadrágban, kulákcsizmában, kobakban, díjlovas pálcával - talpig tatterosan, ahogyan az a Nagy Tatteros Könyvben minta gyanánt meg vagyon írva. Ezen felül pedig hozzájárulok, hogy ezen emelkedett alkalomból fényképfelvétel készüljön rólam.
    - ha Tulipán tízméterenként elrongyol a lovasával, riadozni fog a saját árnyékától, szóval megbízhatatlan hátas lesz, úgy Szami fogja azt tenni, amit a legjobban utál: szerepelni. Az általam meghívott vendégek színe előtt, az istálló udvarán megmutatja a publikumnak, hogy Démon mire képes egy zsebkendőnyi területen.
    Nyah - hát győzni én fogok, ez tuti. Elég, ha vetek egy pillantást Tulcsi ügyesokos fejére ITTEN E'!
    A fogadás viszont úgy köttetett, hogy minden segítséget megadunk egymásnak, hiszen a végső cél mégiscsak a Lettenetes Tulipán lovagolhatósága lesz.