Miss Houdini

    Nem volt olyan helyzet, amiből ne télakolt volna ez a szívem csücske. Bárhonnan meglépett. Volt úgy, hogy a bokszból is kiszabadult egyszer, s odasettenkedett szívszerelméhez (nem mintha lépszerelem, vagy májszerelem lenne...), s végigállta az éjszakát mellette, nem feküdt le, csakhogy együtt lehessenek.
    Donna, mondom, eddig bárhonnan meglépett. Kiskarámból, bokszból, nagykarámból. Mígnem addig toldoztam, foldozta a nagykarámot, hogy elvágtam előle a menekülés útját.
    Úgy vagyok vele, hogy bárcsak ne tettem volna. Ma hívott Szami, hogy Donna eltartja magától a bal hátsó lábát, s kínkeservesen nyerített, amikor meglátta Szamit az istállónál. Semmiféle külsérelmi nyom nem látszott rajta, elképzelni sem tudtuk, hogy mi baja lehet. Szami gyanakodott rá, hogy a térd körüli két ínszalag valamelyike mozdult át a csonton, látott már ilyet, de miután alaposabban szemügyre vette, ezt a lehetőséget kizárta. Nagy későre, az állatorvossal közösen megtalálták Donna lábában, valamint a karámban a hibát.
    Meg akarta ugrani a nagyjából 1,70 magas karámot és beleütötte a lábát. Donna, Donna! Halálra aggódtuk magunkat miattad, te szégyentelen télakoló!