Emberek, álljon meg a menet!

    Nem innék még a medve bőrére, mert még semmi sem dőlt el. A következő történt tegnap, az első napon, amikor már a lovakat is hozzáláttunk fölkészíteni a cca. egy hét múlva kezdődő szezonra.
    Nem részletezem, Démonnal, Törpével, Pannikával, Donnával, a csikókkal nem volt baj, ellenben Tulcsival! Na ezt elmesélem:
    Tulipán idei első munkanapjának első fázisaként meditálva készült arra a szellemi és fizikai megterhelésre, ami őrá várt. Látszott rajta, hogy semmit nem akar a véletlenre bízni, ezért már reggel óta összpontosított a feladatára. A koncentráció abban csúcsosodott ki, hogy megevett egy baseball sapkát.
    Azonnal szóltam Szaminak, hogy kezdésnek nem rossz, szorítok neki a továbbiakban is!
    Szami közölte velem, hogy cinikus vagyok, majd a simlédertől fogva kiráncigálta Tulipán szájából a sapkát.
    Tulipánt, bár szemlátomást megzavarta, hogy meghiúsították a baseballsapka-evési akcióját (ami elengedhetetlen része - szerinte - a mentális felkészülésnek, állítólag Einstein is hat baseballsapkát evett meg, mielőtt kitalálta volna relativitás elméletét), ezért új programot hirdetett, jelesül a: "Ne gondolkodj Amino-erg nélkül!" - mozgalmat, melynek nyomán (a jó isten sem érti hogyan) megszerzett egy tubus amino-erget és mire észrevettük volna, már ki is harapta a tubust és felét egyszerűen megette.
    Az Amino-erg-ről tudni kell, hogy védett termék, rendkívül jó és hatékony szer, ízületi, ínproblémákra alkalmazzák rendkívül hatásosan. A bökkenő az, hogy csak és kizárólag - KÜLSŐLEG!
    - Hajrá Tulcsi! Csak így tovább, csak így tovább! - suttogtam neki, miközben karámrudat javítottam, s míg őt Szami ápolta, szerszámozta.
    Volt ám harmadik mozzanat is, jelesül, hogy ráemelte a lábát Szamira, amikor Szami a szügyére száradt sarat vagdosta le róla ollóval. Ebből végül is Szami jött ki jól, mert a következő pillanatban már Szami emelt lábat Tulipánra, hogy csak úgy döngött az a szerencsétlen! Eszébe nem jutott még egyszer kísérletezni.
    Meg hát volt egy egészen jelentéktelen mozzanat, egy aprócska, igen csekély jel, ami (kis jóindulattal) arra utalhatott roppant halványan, hogy akár még vesztésre is állhatok a fogadásban, de ez olyan incuri-pincurka mozzanat volt, hogy említésre sem érdemes. Bagatell dolog. Nem is tudom, hogy leírjam-e, mert ebből semminemű következtetést nem lehet levonni a fogadás végkimenetelére, s végül is: pimf ügy.
    Szami fölült Tulipánra.
    Nagy szó! Az történt, hogy futószárazás után kicsikét beleterhelt a bal kengyelbe, míg én az aggregátorral meghajtott fúrógéppel toldoztam-foldoztam a karámot. Mondok má nekik, hogy álljanak meg egy pillanatra, mert ha itt felülés lesz, akkor lekapcsolok fúrógépet, aggregátort, oszt megfogom azt a minekhíjjákot (Tulcsit). Szami mondta, hogy csak a kengyelt terhelgeti, szóra sem érdemes.
    Á, de a végén mégiscsak fölszállt Tulcsira. Vezettem két kiskört, oszt' mondtam, hogy jól van, ennyi elég, a viszont látásra, de Szami prüntyögött, hogy nagy kört is menjünk, mondtam, hogy jó, oszt' mentünk nagykört is.
    Ennyi. S ez még nem ok szerintem arra, hogy mindjárt arra a végkövetkeztetésre jussunk, hogy vesztésre állok.
    Szerintem.

    U. I. Az a gyanúm, hogy nemhogy elvinni nem fogja a lovasokat Tulcsi, de egy fölösleges mozdulatot sem fog velük tenni, ha nem érez erre igen hatékony és megfelelő késztetést.