Nagyüzem

    Az a roppant jó hír járja, hogy hétfőtől nem csak lovásza, de udvari helytartója is lesz a Trapper Farmnak. Én, aki vagyok, a palócföldi Don, ünnepélyes keretek között kinevezem istállókapitánynak Szamit.
    Nagyon komoly és hosszadalmas előkészítő-munka előzte meg a döntésemet, amely nem volt könnyű.
    Leírom.
    Szami valamelyik nap elvörösödött fejjel, csípőre tett kézzel toppant elém, hogy láttam-e, mi van a boxokban? - Ühüm - mondtam -, láttam. Trágya. Szami ekkor kijelentette, hogy ez így nem mehet tovább, mindennapi tevékenységi körét leszűkíti az istállóra, s onnantól kezdve ragyogni fog minden, mint a Salamon Patyolat Köztisztasági Rt. elnök-vezérigazgatói irodájában, ne, ne szóljak semmit, nincs kommentár, a kocka el van vetve!
    Azonnal kineveztem helytartókapitánynak, de ezt csak egy-két hét múlva mondtam meg neki, amikor a higiéniai hiányosságok miatti dühe lankadt egy kicsikét. Azt mondta erre, hogy jó, megengedi.
    Tervbe vettük, hogy mihelyst fölmelegszik a levegő, kiköltözünk az istállóhoz. Ez roppant finom gondolat volt részünkről. Esti film helyett a Börzsöny mögött leáldozó napot nézzük majd, együtt mondunk estimesét a lovaknak, Démonra személyesen adom föl a pizsamát, s nem utolsó sorban: nem kell zuhanyoznom lefekvés előtt!!!
    A munkaidőmet úgy osztom be - terveim szerint -, hogy kettőre fogok bejárni Büdöspestre. Ilyenformán reggel héttől délig dolgozhatok a lovakkal. Hej, de szép is lesz, amikor a forró kávé illatára ébredek, s mire kitörölöm a csipát a szememből, már kint várnak a lovak felnyergelve, beléptetve, bemelegítve!
    Nincs ebben semmi kivetnivaló! Egy Donnak ez kijár. Naná, hogy kijár! Nem csak úgy ingyér', hanem viszonossági alapon. Mert egy Don tulajdonképpen őrködik szerettei épsége és nyugalma felett, teljes erejével.
    Esetünkben ez mit fed? Elmondom: ha agresszív kutya tévedne az istállóudvarra, rémületet és nyugtalanságot keltve lovászban, Szamiban, lovakban, akkor azonnal és a leghűvösebb lelki nyugalommal pökök abba az irányba, ahol Szami megtalálja a csáklyát, amellyel fölveheti a harcot a veszett ebbel; ha úgy ítélem meg, hogy a sörkészlet kezd avíttassá válni, amelynek elfogyasztása esetleg, mondjuk így: hascsikarást okozhatna istállónk bármely tagjánál, úgy hát felhörpintem a söröket, még mielőtt ezt más megtenné (a rendkívül romlékony vodkáról nem is szólva); azonnal intézkedem a raktározási lehetőségekről, ha Szami megérkezik a havi büfékészlettel, s megmutatom, mely helyiséget takaríthatja ki, majd pakolhatja be azt a pár rekesz üdítőt, söritalt, miegymást, amit meghozott; az élelmezés tekintetében is nélkülözhetetlen feladatom van, például még jóidőben szólok, hogy mit szeretnék ebédelni (vacsorázni, reggelizni, tízóraizni és uzsonnázni); ámde nem csak a magam ellátásáról kell gondoskodnom, hanem a lovakéról is; ez igen komoly kihívás, tulajdonképpen ezt meg sem lehet tanulni, erre speciális érzékkel kell születni, mármint arra, hogy gondolkodás nélkül rá tudjak bökni arra a körbálára, amit Szami majd a karámhoz guríthat a lovak megfelelő és kielégítő ellátása céljából.
    Stb.
    Szóval nem egyszerű az élet, de hát ugye egy kapcsolat attól kapcsolat, hogy a felek igyekeznek a lehető legkomfortosabbá tenni egymás számára ezt az elviselhetetlen életet.
    [Ez a hitvallásom, tészókák, ami jó.]
    - Örülöl, majom? - kérdeztem Démontól a minap, miután már Szamit istállóbirodalmi főkapitánnyá ütöttem.
    - Minek?
    - Anyád itt lesz veled mostantól álló nap!
    - Jaj ne! - Démon fölnyögött és könyörgő pillantást vetett az égre. - Végem van - sóhajtotta, hogy az a ... - na, ezt most pont nem írom le, hogy mi következett. Aztán többet nem is beszéltünk, minthogy sürgősen elrongyolt körbepofozni a csikókat, amíg még megteheti. Mert hétfőtől kezdve már mintaegyed lesz, előzékeny és kedves - ha nem akar két akkora fülest inkasszálni naponta, mint ő maga.
    Tulipánnak is el akartam újságolni, mi történik körülötte. Felé tartottam, amikor egy pillantást vetett felém: - Hagyjál! - ez villant a szeméből. El volt foglalva Tulcsi. A karám közepén állt, és teljes erőből, izomból úgymond, egy vánszorgó szárnyashangyát fenyegetett. De nagyon keményen. Mondhatni fogva tartotta a tekintetével. Brutálisan sunyított. Pszichésen terrorizálta. A hangya minden bűnét megbánta a fenyegető fellépéstől - gondolom. Aztán Tulipán elfelejtette, hogy ő eredetileg egy szárnyashangyával szemben lépett fel ilyen fenyegetően, s még akkor is úgy állt, amikor a langyidő első, csenevész rovara, elvánszorgott előle. Tulcsi nem adta fel. Tovább fenyegetőzött. - Hagyd már abba, te ormótlan! - mondtam neki, mire körülnézett és azt mondta, hogy: - Tényleg. Elment? - El, aki arkangyalát annak a világnak! Ide gyere, mert beszédem van veled! Tulcsi ekkor felém fordult, ugyanolyan fenyegető pozitúrát öltött, mint a szárnyashangyára és várt, mit akarok mondani. Bár nagyon megrettentem ettől a fellépéstől (álmában is ilyen), migiscsak kinyögtem nagy nehezen, hogy hétfőtől kakukk van neki. - Kakukk? - kérdezte - Gyöhet. Lesunnyogom az agyát nekije. - Nem nekije, hanem nekifele - javítottam ki a prosztóját, majd közöltem, hogy a kakukk ebben az értelemben egészen mást jelent, mint gondolná. A kakukk konkréten az ő esetében azt teszi, hogy naponta gimnasztikázik (futószáron), mígnem nyereg kerül a hátára (de melyik, te isten?! - arra a pingpongasztalnyi hátra!), oszt' dolgozni fog szépen, mint Démon. Illetve nem mint Démon, hanem szépen.
    Tulcsi olyan bambán nézett, hogy majdnem előreállt egy pillanatra a füle. Aztán észbekapott és ismét munkába fogta fülszorító izmait. - Akkor megyek, s amíg megtehetem, a hátsó karámban jól megfenyegetem a csipkebokrot -mondta és azzal elment.
    Donna nem szólt semmit a hírre, csak hűvösen bólintott - neki nincs félnivalója. Törpének és Nagyanyónak sincsen. A csikók nem tudtak mit kezdeni az információval, azt hiszik, hogy hétfőtől eggyel több játszópajtásuk lesz (ami mondjuk, igaz is), csak az a kérdés, hogy mit fognak szólni a folyamatos foglalkozáshoz?
    Nyilván hisztiznek majd egy sort. Rárittyentenek ezzel, már próbáltam, nekem nem vált be.

    Hát így állunk mink hétfőtől.