A rétsági dalárda

    Szombaton kéremszépen dalárda volt Rétságon. Reggel 9 körül érkeztünk a Trapper farmra, a meleg már akkor szinte elviselhetetlen volt. Gyorsan megreggeliztünk egy kis diétás zsíroskenyeret lilahagymával, majd irány a Bánki tó. Ott rajtam kívül mindenki lehűtötte magát. Én utálom a vizet, úgyhogy csak néztem, ahogy Porfelhő vizes törölközővel üti a csajokat (Kölyköt és Gigit), majd egy elegáns mozdulattal vízbe löki a mélázó Lacit, aki még a csobbanás közben is ügyelt arra, hogy a sörét a feje fölé tartsa, nehogy abba víz kerüljön. Porfelhő ezek után megnyugodott. Még megfordult a fejében, hogy esetleg én is fürödhetnék, de ráemeltem vészjósló tekintetem, így visszahőkölt. Ezekután fórumunk gonosza bemászott önszántából a vízbe Laci mellé a sörével, és a két hatalmas orral rendelkező ember jól megvolt így. Mivel elült a vész, végre mi is szólhattunk egymáshoz Szamival drága barátnőmmel és el is határoztuk, hogy ha megszáradtak a vizesek, visszatérünk az istállóhoz
és lóra pattanunk.
    Törpén ülni "Mirza érzés" volt. Pici, vékony lovacska, barátságos, jámbor. Törpén lovagolni viszont nem "Mirza érzés" volt, mert ez a ló bátor és nyugodt. Az első pillanattól kezdve jóban voltunk. Előttem kölyök lovagolt Démonnal (aki egyébként egy kedves-undok melák - persze nem Kölyök, hanem Démon - én csak birodalmi lépegetőnek nevezem) mellettem/mögöttem pedig Szami Donnán. Szami hihetetlen ember, szerintem földönkívüli. Nyugodt, kedves, halkszavú, csak az ő érdeme volt az, hogy egész végig elengedett voltam és tudtam bízni magamban. Kölyökről ne is beszéljünk. Hadd dicsérjelek meg Misi így ismeretlenül is. Ha hasonló kis embert tudok nevelni a fiamból, akkor büszke leszek.
    Jó kis csapat volt na. Kölyök ott elől néha helyrerakta Démon önbizalmát (apás ló), Szami is vitatkozott egyet-kettőt Donnával, én pedig ott középen az automata lovon remekül megvoltam. Egyszer én kerültem előre vágtában, mert a többiek "neveltek", hát azt nagyon élveztem. Törpe egy fantasztikusan intelligens, robbanékony kis ló, minden mozdulata gyönyörűség. A Börzsöny csodás, tele vágtaszakaszokkal, a végén már nevetve mondtam Szaminak, hogy álljon már meg a menet, mert itt körül is kéne néznem. A Szép völgy valóban kiérdemelte e nevet és a Jászteleki erdőt csak kívülről láttam, de meggyőződésem, hogy mihamarabb látnom kell belülről is. Besötétedett, mire visszaértünk a fiúkhoz, akik hibátlan vacsival vártak ránk. És jó vacsihoz szólt a nóta. Porfelhő nagyon jól zenél. Elnéztem az arcát, miközben énekelt és gitározott, csillogott a szeme, boldog volt. A csángó népdalokat csak hallgatni tudtuk, aztán lassacskán előjöttek közös dalok is. Éjfélig daloltunk, de én még sokáig nem tudtam elaludni, pörögtem.
Jól éreztem magam gyerekek.