Tourinforminvázió

    A sors úgy hozta, hogy ma reggel három kedves hölgy a még kedvesebb polgármesterünk társaságában kilátogatott a tanyára. Meséltem erről-arról, mi eszembe jutott, majd betessékeltem őket az alkalmai szálláshelyünkre, hogyha még nem láttak volna színes kockáspléddel letakart tábori ágyat, hát vessenek rá egy pillantást. Mondok magamban, hogy nem sok ember van aki újat tud mutatni egy tourinformosnak, de én olyan vagyok, mert hogy ilyen helybe még a legrosszabb rémálmukban sem botlottak, az tuti!
    Félrehúzom az ajtó gyanánt szolgáló függönyt, betessékelem őket az éjjeli menedékhelynek is mostoha alvókörletbe, mire felkurjantanak, hogy hihetetlenül jó, nagyon tetszik nekik!
    Innentől kezdve csak hebegtem. Az az önbizalom, ami addig bennem volt, s aminek eredőjét az esetleges környezet biztos tudata képezte, szóval az ebből eredő önbizalmam elszállt. Még meséltem erről-arról, a lovakat egyenként bemutattam nekik (Csírnyát nem érdekelte senki sem közülük), majd azt mondta a Tourinformos csoport vezetője, hogy:
    ad1.: bűn és vétek lenne kihagyni a tanyát a Tourinform információs adatbázisából;
    ad2.: rövid időn belül visszajön, mint vendég.
    ad3.: ezt nem ő mondta, hanem én most, még tiszta szerencse, hogy ott volt jó polgármesterünk, aki innentől kezdve helyettem beszélt. Köpni-nyelni nem tudtam, becsületemre mondom, s amikor kiderült, hogy a Lovasturisztikai Szövetség egyik vezető tisztségviselője is volt mielőtt átigazolt volna a Tourinformhoz, s ennek dacára is tetszettünk neki, kis híján elájultam.
    Hát ezzel így voltunk ma reggel Rétságon. Majd kis híján elkéstem a heti nagy értekezletről.