A trágyázó ember
Figyelem! A leírásban szereplő személyek kitalált szereplők. A valóságban nem léteznek!

    Nagy bajban vagyok, hogy meséljem el ezt a történetet úgy, hogy semmiféle hasonlóság ne legyen esetleges földi személyek és a kitalált hősök között. Sehogy nem tudom elmesélni ilyeténképpen, az a gyanúm. Na mindegy.
    Kiérvén a tanyára, egy brutális nagy Tátra tehergépkocsi állt ott, körötte meg egy derékban hajló Volvo traktor sürgölődött. Trágyát rakodott markolóval a Tátrába. Intek a legényeknek, csak úgy hetykén, ahogy az mifelénk szokás, majd kis híján kiestem a számon, amikor megláttam, hogy ki pakolja a trágyát.
    Nem mondom meg, hogy kicsoda.
    Az az ember, aki, amikor a 100 leggazdagabb magyar top 10-jében fölfedezte országos cimboráját, fölhívta és kiröhögte, hogy ha te olyan rangos helyen szerepelsz ebben a füzetben, rólam egy egész könyvet kellene írni.
    És az a baj, hogy nem summantott.
    Hát ez az ember a mi trágyarakodónk!

U.I. Fölajánlottam neki egy 250 forintos órabért, mire harsányan kiröhögött. Viszont meg akart ajándékozni egy fekete ménnel.