Alfahím
Csatlakozott: 2007.10.29. Hétfő 13:23
Hozzászólások: 33
|
1000 éve, élt egy uralkodó, a neve Tharnal volt. Nem törődött senkivel, csak magára és a hatalmára tudott gondolni. Zsarnok volt, mint a legtöbb uralkodó abban a korban, de ő különösen kegyetlen volt. Nem tisztelt senkit, de elvárta, hogy őt tiszteljék. A kastélyába érkező vendégeket, hírnököket, és egyéb követeket sorban börtönbe vetette, hogy ha csak egy rossz szót is szóltak. De mint minden férfit őt is elérte a végzet, egy fiatal nő képében. A lány nem volt nemes, és ez a törvények ellen szólt. Tharnal, meg akarta változtatni, hiába figyelmeztette személyes tanácsadója, aki egy nagyhatalmú boszorkány volt. Tharnal csak arra a pillanatra várt, hogy kivégezhesse a boszorkányt árulásért. Az idős asszony halála előtt elátkozta a király feleségét, valamilyen gyógyfű itallal itatta meg, és két vágást ejtett a lány hasán. A kivégzés elejéig senki sem tudta hogy szólt az átok, de a királyt nem is érdekelte, csak nevetett, mint minden máson. Pár hónap múlva a királynő terhes lett, ez Tharnal életét is megváltoztatta örökre. Az nőnek szülés közben nagy fájdalmai voltak, szenvedett, de nem, úgy ahogy azt szülés közben szokás. Valami más volt, a két vágás bevérzett, majd a seb beforrt. Az asszony belehalt a fájdalmaiba, de megérte, vagy mégsem. Ugyanis a két gyerek vérben született meg, és nem sírtak fel. Mást tettek. Anyjuk közelében maradtak, és harapdálták a holttestet. Különösek voltak, sokkal nagyobbak, mint a megszokott újszülöttek. A király undorodva nézett rájuk, és más szülőkhöz adta őket. Pár év telt el és a két testvér, Dorothy és Adrian már kamaszok lettek, és mint minden testvér állandóan veszekedtek, amolyan kutya-macska harcok. De ők mások voltak, ezt nagyon jól tudták. Mind a kettőnek kiváló hallása szaglása és látása volt, bár nem csak ez volt a fura rajtuk. Ha idegesek lettek, akkor egyfajta állatias formájuk jelent meg, ők maguk lettek állatok. Dorothy hatalmas fehértigris képében, Adrian meg egy ezüstfarkas képében. Ők ezt játékszerként használták fel, s minden akadályt elhárítottak. De hajtotta őket a vágy, a vadászatra. Valami nagy vadra akartak menni, a király kellett nekik, Tharnal. Hogy bosszúvágy volt? Nem, csak ösztön, a hatalom megszerzésére. Az egyik éjszaka rajtaütésszerűen törtek be a várba, a hol mindenkit lemészároltak. Tharnal maradt egyedül, ahogy a két fenevad szemébe nézett. Ekkor az átok jutott eszébe. „Az éjszaka fenevadjai fognak téged megölni, csupán csak vérszomjból.”
A két testvér végzet a királlyal, de valamire akkor jöttek rá. A király kivételével mindenkit csak egyszer haraptak meg, és most ők is vadak lettek. Ezt látva a két testvér, ellentmondásba került. Ki legyen az uralkodó? Nem tudták eldönteni, ezért külön váltak, és mikor összetűzésbe kerültek, akkor véres összecsapások vették kezdetét. Ez sokáig volt így, de ők sem halhatatlanok, így mind a két fajból új vezérek léptek elő, és bizony majdnem 600 évig volt ez így. Míg végül két erős egyed került a vezető pozícióba. A vértigriseknél egy bizonyos Thalia Storm. A vérfarkasoknál Nathaniel Reams, de ezzel nem csillapodott a rivalizálás. Bár már sokszor kiegyeztek, mégis valami nem hagyta őket nyugodni, és csak a terület megszerzése volt a lényeg. Talán az idővel megszűnik ez a viszály, és nem kell kerülniük egymást, talán nem. Ez a jövő meséje. |
|
|
