Ajándék

Kúszik a fény
Árnyak lepik szobám falát,
Reccsenve törik a csend,
Intve a halál diadalát.
Meglátom falon a képet,
Kiszáradt torokkal zengem,
Mennyből az Isten, vagy Kivagy?
Hova kell, s mikor mennem.
Bejárja arcom a fény,
Jön, kúszik egyre közelébb,
Dalolva hirdeti nászát,
A félthető örök magányság.

Sietve keresem,
Keresem az álmot,
Az elmulasztott,
Vidám boldogságot.

Amikor elmúlik az éj,
Akkor jöjj, jöjj közelébb,
Mint az Istenadta átok,
Úgy vigyázz reám,
Ahogy én vigyázok.
Mert testemből etetem a bánatot,
Nem bántalak, kérlek ne bántsatok.

Minden álomtól félek,
Kaptam valamikor "anyától" álmot,
Aki úgy vigyázott, ahogy nem vigyázott.
Most az lennél, akit szeretnék.
Könnyből fonott, álnok érdekség,
Miért öljük meg a nem született gyermeket?
Miért fáj az, ami nem volt, nem lehet?