Megtudtam valamit, egy nagyon fontos dolgot,
Mely új irányba vezet, megmásítja sorsom.
Megjelentél, én pedig tudtam, nekem szükségem van rád,
Segítettél, én pedig adtam, ahogy senki más nem ád.
Társam lettél azon az éjszakán, ahogy évekig soha,
Nem is értem sokszor, belõlem akkor miért tűntél tova?
Miért nem alkottunk együtt közösséget,
Hogy hirdessük az eszmei örökséget,
Melyben te és a híveid oly bizonyosak vagytok,
Amelyért egyetlen, de méltó fizetséget kaptok,
Hogy nincs más igaz érték, mi úrrá lesz a ködön,
Csak a feltétlen szeretet és önzetlen öröm?

Egy álom visszatért, ezért hálával tartozom,
Fénysugár vagy te az égen, a vezérangyalom.
Te vagy az a csillag, kit a legtöbb gyermek elveszt,
Mikor felnõtt fejjel zsarol, gyűlöletet terjeszt.
Te nem kívánsz mást: nevetést és örömkönnyeket,
Baráti ölelést, vigaszt, hogy mindig több lehet!
Te nem akarsz osztályharcot, vallási és faji ellentéteket,
Te csak éreztetni szeretnéd velünk végtelen gyengédségedet,
Hogy semmi értelme számítónak lenni, vagy ártani másnak,
Mégis milyen jó érzés feszültség nélkül örülni egymásnak!
A te törvényed a Szent, az örökké hatályos,
Elárulod nekem, én miért voltam magányos?

Miért utáltam s utasítottam vissza az embereket?
Miért szegtem meg annyiszor örökérvényű rendeleted?
Miért határolódtam el, s közösítettem ki a másikat?
Mily gyorsan is készül el ez a förtelmes, lesújtó vádirat,
Mely elítél mindössze azért, mert máshogy élnek,
Egyesek kéjesen bántanak, õk nem kímélnek!
Mások haszonlesés céljából mondják önmaguk barátnak,
De sosem lesznek tagjai egy népes, valódi családnak,
Hol a béke lételem és megértés honol,
Hol a bizalom nem csupán látványos szobor!
Álmok angyala, maradj most velem egy picit, ha teheted,
Szeretném végre bűntudat nélkül mondani, hogy szeretek!