Huszonnégy éven át mûködött a sötét bunker,
Ahol a családapa maga, nem más volt az ádáz ellenség,
Egy asszony fiatalkora gyötrelemmel múlt el,
Egy épület, melyben egy percig sem szûnt meg az embertelenség.
Egy tett, melyre a vak feleség miatt idõben nem derült fény,
Ki jobb kezét önként vagy tudatlanul is az ördögnek adta,
Most mindenkit felháborít, halálra sokkol a megrázó tény,
Hogy a valós veszély sokszor a család, nem egy betiltott szekta.

Semmi sem volna egyszerûbb, mint rózsaszín felhõk közt élni,
Hinni, hogy a tragédiáknak mi nem vagyunk kiszolgáltatva,
Hallgatni, mikor az egyetlen megoldás nyíltan beszélni!
Fel kell fedeznünk a bûnt s lecsapni, mielõtt mások szólnának!
Bár az aljasság leleplezõdik, de mi lesz, ha túl késõn?
Minden áldott nap tevékenyek õk, a kegyetlen rohadékok,
S mi már nem hallhatunk másról, csak áldozatokról, sok vérrõl,
Sajnos egyre többen lesznek testi vagy lelki nyomorékok!

De talán egy dolog segíthet: az állandó figyelem s gondoskodás,
Ha a szemünket igenis ki merjük nyitni tágasra,
Mert tudjuk, utólag nem számít semmit az önvád, a sajnálkozás,
Viszont ha a jeleket látjuk, a gonoszok nem árthatnak!
Öleld át gyermeked, hadd érezze a biztonságot, a gyengédség nem szégyen,
Tudnia kell, hogy számíthat rád, s elhagyja félelme!
Hadd mesélje el kínzó fájdalmát, meglehet, titokban erre vágyott régen,
Ne bántsd, ha sírás fogja el, hisz így gyógyul sérelme!

Szörnyû szennyben fürdik a világ, minden sarkán állhat egy bunker,
Nem hiszed el, néha szemed láttára, házadban épül fel!
Olyan hely ez, hová ember képében maga a Sátán bújt el,
De porig kell rombolnod teljes erõddel! Ember, készülj fel!
Ismerd föl, a gyermeked sohasem hazudik, ha fáj!
Az igazat mondja, te meg inkább másnak hiszel?
Ez a leggyorsabb út ahhoz, hogy hû tettestárssá válj,
S csak soká döbbensz rá, benne mekkora kárt teszel!

Hamis üzenetek, gyilkos képek ezrei terjednek,
A tévéképernyõ maga a megtestesült pokol!
Gyorsan meg kell, hogy tanítsuk az ébredõ kisgyermeknek,
Az élet annyi másról is szól, a feladat komoly!
A boldogság soha nem azt jelenti, hogy mindenki gazdag s önelégült,
Hanem azt, hogy az emberi méltóságot minden lény átérzi,
Az erõszakot ki kell irtani, nem érünk el semmit megértés nélkül,
De jó lenne, ha az ember vígan így szólna: szeretek élni!