Egykedvûen lépsz be az üres szobába,
A mosolygó napfényt morcosan fogadod,
Hol van a kedves? - most mennél a nyomába,
De nincs sehol, és nem csal a szimatod!

Évek teltek el: hiány és megaláztatás,
Fuldokló hangok a nyirkos lepedô alatt,
Színlelt öröm és önmegtartóztatás
Az egyszerû vágy is kimondatlan maradt!

Egyedül az ember elveszti a rangját!
A magány nem jó tanítómester
Folyton kongatja vészjósló harangját,
Nincs összhangban se hittel, se renddel

Fontos a szabadság, de nem bármilyen áron!
Ha a független vándor lelke veszélyben forog,
Nem nyúlhat át az önzés minden határon!
Megkeserít téged, mikor ellenszenves, konok

Egyedül az ember elveszti a rangját!
A legnagyobb ajándék, ha melletted a társad!
Búskomor zenészünk lerakhatja lantját,
A kórus vidám lesz, csak nehogy megbánjad!

Kötöttség is szülhet torz gyermeket,
Ha nem ismered a szabályt és a módot!
A megoldás nem adhat rejteket,
Magadban hordod a választ és a sorsot!