Elmúlt az a világ, mikor lazán hátradõlhettél székedben, kifizetve az utolsó számlát, Mikor meg voltál gyõzõdve, már nem történhet baj, miután a gyerekszobában leoltod a lámpát
Nincs többé biztonság, egyáltalán nincs semmi, ami a nyugodt élettel állna kapcsolatban,
Félelem és nyers erõszak uralja a légkört kint, úgy mint a zárt otthonokban.
Nincs egyetlen perc, hogy nyugodt lekiismerettel indíthasd útnak gyermeked,
Amíg a perverzitás ténye nyomorítja meg az érzékeny lelkeket.

Torz erkölcsök s közömbös szemlélõk kereszttüzében
Omlik szét az élet alkotórészeire,
S ha nem lépsz idõben a tisztesség ügyében,
Katasztrófa sújt le a családok meghitt fészkeire.

Egyetlen perc, amíg tétovaságból éppen nem figyelsz oda,
S rögtön elveszett minden, így nem lehetsz ostoba!
Nem viselkedhetsz fölényesen, míg õrültek szaladgálnak az utcán,
Kik lányodra vadásznak, hogy hazafelé menet megerõszakolják!
Nincs aljasság, mi meg nem történhet, kérlek, ne bámulj bambán,
Nincs igazság a Földön, ezért sokan magukat, vagy az Istent okolják!
Élesítsd a kardod, már nincs idõ, csapj le az ellenségre,
Ne kíméld, kaszabold csak le magad, ne számíts semmi segítségre!
Ilyen zord a világ? Tegyük jobbá s a megoldást ne bízzuk másokra,
Egyetlen perc, ennyit sem habozhatsz, sújts le a galád szélhámosokra!