A civilizáció legnagyobb tévedése
a merev s értelmetlen szabályok rendszere,
a szabad egyéniség halálos vegyszere,
s az átlagtól eltérõ módszeres szétverése.

Mi eddig betartottuk a törvényt szigorúan,
megvetettük az erkölcsi s jogi bûnözõket,
a véreskezû s tudatlan faji üldözõket,
most mégis mi érezzük magunkat iszonyúan!

Soha nem voltunk képesek más ellen vétkezni,
naiv lelkesedéssel, feltétlen szolgáltunk!
Máshoz alkalmazkodni mindig is próbáltunk.
Cselekedtünk, nem volt idõnk az okát kérdezni.

Mi lett a következménye? Mit tettek velünk?
Hátba szúrtak egy irtózatos karddal!
Röhögtek rajtunk kendõzetlen arccal,
s elrabolták tõlünk az esélyt, az istenünk!

Látjuk a társadalom fonák tetteit,
az álszentséget s a folytonos kizsákmányolást.
Magunkban kell kezdeni az alapos változást,
hogy ne irthassák ki az örök emberit!

Alapítsunk új normát s értékrendet,
mely nem a tehetetlen kisembert semmizi ki!
Õ szegény napjait fázva s éhesen tengeti,
mégis oly büszkén, panasz nélkül szenved!

Éljünk szabadon, s határolódjunk el a szennytõl!
Ne ítélkezzünk, de valljuk be hibáink!
Zárjuk le végre a hasztalan vitáink,
akár gyilkos szigonnyal is lecsaphatnak fentrõl!

Aki nem szabad, hamar elveszti identitását!
Soha ne légy a gyerekes bosszúállás rabja!
A jó szándék legyen, mely az életed megszabja,
a káröröm csak súlyosbítja a lélek válságát!