Engedjetek
Szóhoz jutni, írni,
Boldog napjaimon
Hálálkodva sírni.

Engedjetek oda,
Hol nem lát
Életem boldog
Így lesz talán.
Engedjetek
Messze elrepülni,
Örökké dalolni,
Hívni - sírni - írni.

Mit bánom én
E gyűlölt világot
Lelkemben kaktusz van
Nem nyíló virágok.
Hazudtak, megcsaltak az álmok.
Dadogó ajkaimon
Mosoly helyett átok
Messziről.

Szívem korlátján
Ha áthajol a bánat,
Szeretném a képet
Kacagva széttépni.
Júdási utat járva,
Csak bámulok e vak világba.
Nem látnak, nem is éreznek,
Csak születnek - meghalnak Istenek.
Ha kell, segíts Istenem,
És ha már megvan
Hagyj békén, konok irgalom,
Isten csak akkor van,
Hol én akarom!