Könnyen élhetnék eksztázisban, de akár ôrült léhasággal lassíthatnám is az idô pergését,
Kitölthetném jóhiszemûen a szélhámos állam silány lottószelvényét,
Rávéshetném magamra ezt: Kapható kliens, gyertek lányok, lakmározzatok,
Bôkezûen osztanám a gyönyört, csak ne fárasszatok!

Úgy élek, ahogy megszabja jellemem: egyenesen, de többször görbén
A véget látom, ahogy szemcse lebben át az izzó villanykörtén
Papír zizeg, írok, ne háborgass, jegyzetelek én, vénülô írnok,
Fel kell ismernem a Törvényt, míg ti nevettek és sírtok!
Akármit teszek, Egy ember csókjaira vágyom,
Tôle telik meg tartalommal a kósza, éji álom
Nem tudom kifejezni, mennyire imádom!
Minden nôi alakban a vonásait látom,
Megigéz a szeme, ölelése közben sebes szárnnyal szállok,
érintésétôl kiver a hideg, egy új világban járok
S napról napra tisztább e felismerés: nélküle lehetetlen élnem!
Remélem, bocsánatot mindezért nem szükséges kérnem!
én elhiszem, az univerzum tágas, van ki többet s szebbet adhat,
De ha mellette ébredek, magam büszkén vallom rabnak!

Boldogság-e mindez vagy csak szenvedélytôl túlfûtött kötöttség?
öt vele töltött percért eltaszítok mindent, legyen az jutányos örökség!

Hajlandóvá lettem elviselni a bûnhôdést, a komisz megaláztatást,
Az értelmetlen, sokszögekbe zárt, alapos, nagy vizsgáztatást,

Egy szikra a szemében több, mint az élet valahány eszménye,
Jelenleg ô a Mindenható Isten egyetlen, kiváltságos teremtménye,
Kiért meghalok s önmarcangoló mélabúval akár elpusztítom magam,
Tôle függ, hogy normál-e a pulzusom s milyen a gyomorsavam
S lehet, hogy mindez megtévesztés, egészen máshol kellene keresnem,
A szerelem gépezetében oly sok a vesztes, de minek elkeserednem?

Triviális gondok ezek, ha valóban külsô kéz írja a forgatókönyvet,
A báb nem lázadhat, útját ki nem adhatja a szörnynek,
Ki alattomos, a függönyök mögött szemtelenül cigánykereket vet,
Jajgató hangokkal sivárul zenél a titokzatos gyep,
Egy harkály korhadó fa törzsébe ugyanazt a ritmust játssza hónapok óta: szeretlek,
Elég lesz-e ez, vagy más kell, ugye a jövôlátók még nem mártírnak neveznek?