Elég arcodba néznem, s egybõl pirulok,
Gondolatban ezerszer hozzád simulok.
Áramlatodból nem szabadulhatok,
Az égõ parázstól megvakulhatok!
Bizonyíték rá remegõ kezem,
S az új reménytõl gyulladó szemem,
Hogy sokkal többet jelentesz, mint mások,
De fölöslegesek e vallomások!
Egyszer az angyalok várnak, máskor az ördögök,
S néha megtörténik a csoda férfi s nõ között!

Egy nap belátjuk, hogy a szex önmagában semmit nem jelent,
S a hûség fogalma nem üres, értelmetlen sallang,
Lehet, hogy bizonyos próbálkozás meddõ és sikertelen,
De aki olcsó alkut köt, csak veszíthet e harcban!
A testem folyton lázad, s ellentmondást hevít,
Melyet józan, tiszta ésszel oly nehéz feloldani!
A kéj elkábít, köntöse mégsem melegít,
A lelki válság gondjait nem képes megoldani!
Hisz a szívem mást akar: szeretni végzettel, igazán,
Nem akar silány áru lenni az érzékek piacán!

Mellettem ülsz, s tudom, hogy nem verhetlek át,
Tisztelnem kell a lelked igazát.
Ritka a szem, mely szeretettõl fénylik,
S nem számító gúnnyal nézi a férfit.
Egy szelíd bájban úszó, emberi tekintet,
Mely a szürkeségben is elhozza a kincset,
Többet ér, mint a hibátlan külsõ s a tökéletes alak,
Mert egy páratlan, vénuszi szépséget is bevonhat a salak!
Ezegyszer nem hálózhatnak be a förtelmes vétkek,
Életem tévedése volna eljátszani téged!

Kiszolgáltatva állnak a férfi és a nõ,
A világ sorban mutatja be a negatív példákat:
A hazugság idõnként olyan elbûvolõ,
Hogy a társas kapcsolat lesz sokak legvadabb rémálma!
Mégis meghal az meber, ha elveszti a hitét,
Érzések nélkül az élet kiüresedik,
Ahogy többé nem lesz otthonod semmilyen vidék,
S az egyensúly helyére káosz tülekedik!
Miért vonulnál félre, mindenkiben elllenséget látva?
A lázas igyekezet, az áldozat miért vesszen kárba?

Sírig tartó szerelem: valóság vagy álom,
Ahol az érzelem áttör minden határon?
Elfogadni egymást, az egyén szabad,
Minden érthetõ, s nincsenek nagy szavak.
Az áhítat örök, a hûség így nem béklyó,
A férfi s a nõ egymáshoz mindenkor méltó.
Hiszik, hogy ennek már semmi sem vet véget,
Meghiúsulnak a hamis kísértések.
Létezik ilyen, vagy az egész merõ idealizmus,
Akár az igazságosan mûködõ kapitalizmus?