Szólaljatok meg érctorkú vének
Rázzátok a rab láncot,
Mert éheznek a népek.
Félek a tűztől,
Mert kialudni látszik
Fognélküli számban
Fohászom szétmállik.
Kértem nagyon, ezerszer az Urat.
Ki most az Úr? Jó utat mutat?
Remegő gyomorral
Térden állva járnak
Még Ti sem éltetek
Ily iszonyú világot.

Irigyelem a holtat,
Nem éhes, nem fázik.
Fehér ingem alól
Csontom kivilágít.
Vágják az erdőt,
Döntik a vén fákat.
Mulatnak az Urak,
Több kenyérre vágynak.
Szólaljatok hát meg,
Ti érctorkú vének
Titeket odalenn,
Engem meg, itt esznek a férgek!