Te is kijárod az élet iskoláját,
S elhagyod a gyermek félszeg kisszobáját.
Tudásban és bölcsességben folyton gyarapodsz,
S egy modern kori ember ölt benned alakot.
De vigyázz, ha a kétely s mélabú fantomja föléd emelkedik,
Nincs más, mint az állandó veszély s kudarc, amely reád leselkedik!
Értsd meg, hogy Tõled függ ez a sokszínű valóság,
Melyben felváltva szerepel siker és csalódás!
Ne szegjék kedved a váratlan virgácsok,
Éltessenek inkább az új kihívások!
S ha elindul ellened az eltipró tank,
Sikítson fejedben e bátorító hang:

Létezik megoldás! Igen, van!

Sokan állítják, hogy a létezés gyötrelem,
Ezért fölösleges tett bármilyen küzdelem:
Ne is próbálkozz, az erõdet kíméld,
Hisz minden kísérlet halálra ítélt!
Ki ezt mondja, csupán a jussodat igyekszik megkaparintani,
Egy rossz csaló, ki saját háza táján képtelen takarítani!
Lehet ez a beszéd megnyerõ vagy kedves,
Aki követi, egy reménytelen vesztes!
Intsd le az összes szánalmas ostobát,
Vedd fel a bõröndöt, s gyorsan lépj tovább!

Ha szem elõl téveszted az értéket,
Terítsd ki a szíved, akár egy térképet!
Ha megkergül a világ, s mindenki tagad,
Te légy a kivétel, aki jó helyen marad!
Ne keseredj el, mikor nem kapsz meg egy állást,
S hosszú vándorlás után senki sem nyújt szállást!
Fojtsd meg a kígyót, mikor hízelgõen sziszeg,
A könnyebbik út mentén semmire sem viszed!
A kísértés tárgya bár gyakran megnyerõ,
Nem adhat annyit, mint a hit s a tetterõ!
A depresszió fegyházában miért lennél rab?
Ahol ragyogó színek pompáznak, nem lehetsz vak!

Mert létezik egyensúly! Igen, van!

Igenis élhetsz úgy, ahogy szeretnél,
Csak nyisd fel a titkos aranyszelencét!
Miért hosszabbítod meg áldatlan büntetésed,
Amikor be kell töltened vállat küldetésed?
Ne lopják el eszed a szélhámos reklámok,
Még rád kacsinthatnak az õszinte szempárok!
Megelégelted, hogy hazudik a látszat?
Az útvesztõ végén megtalálod társad!
Van, akit a felszínes ismeret hidegen hagy,
Õ azért szeret téged, aki valójában vagy!

Mert létezik boldogság! Igen, van!

Élet õrmester mosdatlan kezekkel, durván megmotoz,
Majd tõled minden féltve õrzött kincset mohón elkoboz,
Ráadásul istentelen dühvel, nyomban felpofoz!
Mégsem segíthet rajtad semmiféle vegyszer,
Az elvesztett javakat visszanyered egyszer!
Tiszta szándékkal, igazán akarod?
Ne késlekedj akkor, nyújtsd ki a karod,
Mert egy nap egész biztosan megkapod!
Csak el ne hibázd a döntõ mozdulatot,
S elhozza a sors a kegyes fordulatot!

Néha azért adódnak megpróbáltatások,
Hogy megtudd, milyen éles a derűlátásod,
S azért olyan tragikus a végzet,
Hogy valóssá váljék az önképed.
A pozitív felfogás a harcra felvértez,
Az önpusztítás démona rögvest megmérgez!
Ezért soha ne hagyjon alább benned a hang,
Megállás nélkül kongassa a belsõ harang:

Létezik megváltás! Igen, van!