Többé nem vagyok siheder, a húszas éveim közepén járok,
Fantáziámat el sosem kerülték a gyerekes hóbortok s kétes hírû lányok
Sokra vágytam, ennek ellenére mindent magamba fojtottam
Volt, hogy irigykedtem másra, a sikerért mégsem dolgoztam
Nagy bûnt nem követtem el, a szégyen viszont egyfolytában mart,
A tükörben elképedtem ábrázatomtól, a legtöbb vonásom zavart
Jó ember vagyok-e, vagy egy önzô, semmirekellô lelki beteg?
Szorongok, mert érzem, alattam a föld is megremeg
Indulni akarok, varázsszônyeg szálljon el velem, vagy rakéta röpítsen messzire,
Betelt a pohár, itt már nem leszek kíváncsi senkire!
Bocsáss meg, rabjává tett a fájdalom, elragadott a halálvágy,
Koporsóra emlékeztet a kertben egy virágágy,
Takarjon el a lepel, gyűlölöm a kort, melyben élek,
Megvetem magam és az egész századot, ebből többet én nem kérek!
Nem értek egyet a meggyőződéseddel, lesújt a világnézeted,
Undorodom az álnôiességtôl, a ferde hajlamoktól, nem fogok kavarni,
Rosszabb ez, mint egy antik tragédia végzete, most jobb volna meghalni!

Sújtson le egy fejsze az égbôl, ne kíméljen a hideg fém,
A boldogság rögeszme, az egyensúly nem lehet enyém!
éhezô gyermekek, rabló politikusok, féltékeny szerelmesek, együttlétek a látszatért,
Megélhetési gondok, tudod, egyetlen dolog számít: a bácsi zsebe legyen tömve!
Túl sok kedvességrôl lennék kénytelen lemondani egy csalfa álmomért,
úgy érzem, az összes keserûséget magamba zártam, itt állok félve s összedôlve!
Légy irgalmas, add meg a kegyelemdöfést, még magam is tagadom, mennyire szeretlek,
ötszáz falat kevés szétrombolni, ennyit visszhangoznak mind: szeretlek,
Mert ennyit ér az üzenet, a lényeget elmondták: szeretlek,
Kevés lennék ehhez, csak az érzés lehet erôsebb nálam: szeretlek!
Kard, vágd el a torkom, vérezzen, mint ahogy feltör egy szökőkút,
Vérem folyama igazolja becsületemet,
A becsület igazolja a jogos halált!
Kábultan fekszem, miért nem érzed át hevületemet?
Miért nem értesz meg, jobban tisztelhetnél engem, oh kismadár!

Ne sírj értem, lesz még tán holnap, ha nem, az sem számít,
El kell hát viselnem, hogy ô percenként énellenem lázít!
Guillotine: ennyi a megoldás, esetleg kerékbetörés, örök tompultság, miután elhangzott a végsô nyögés
Haragszom a világra, dühöm fel nem oldható,
Az elhatározásom meg nem bontható!
Pusztuljanak a Gyurcsány-félék, a tolvajok, a gyilkosok,
Akik egy célért születtek meg: hogy mindnyájunkat tönkretegyék,
Jöjjön el az Isten, tegyen igazságot, ezért vinnyogok!
Valahol látom a kiutat, ma még elfödi a szemét
El kell fogadnom magam, aztán téged, megszállottságoddal együtt,
Segíteni szeretnék, elôször magam körül teszek rendet
Nekünk elkerülhetetlen a találkozás, egy tôrôl fakadunk, ez egy ügy,
Csókot, mely sokáig tart, nem többet, epekedem utána s csendet!
ölelj át, nem érdekel a külsôség, melegíts fel nemes áramlásoddal,
Számolj le végleg a kígyókkal, rezgô árulásukkal!
Kicsim, elérkezik az idô, határtalanul boldogok leszünk,
A hitetlen sötétség nem fog felfalni,
Száz évig is élünk fiatal szívünkkel s nem kell meghalni!