Kutathatom a nagy bölcsek gondolatait,
Magamba zárhatom a szebbnél szebb eszméket,
Nem fogom megérteni a test mozdulatait,
S nem tudom elvarázsolni a hideg estéket!
Nem változtathatok azon, hogy szálka vagyok a szemedben,
Egy dologról gyõztél meg biztosan, hogy az élet kegyetlen!

Ha van valami csoda, rögtön elmúlik,
S mivel férfinek születtem, tilos bõgnöm!
Ha van valami stabil, úgyis elcsúszik,
Ingatag az érték, meg hiába õrzöm!
Semmi sem marad a pazarló kezekben,
De az enyémben sem, az élet kegyetlen!

Neves filozófusok, mirõl beszéltek?
Mire való a sok fölállított tan,
Ha a gyakorlatban megbukik temérdek,
S csupán egyetlen alapigazság van,
Amely örökké ott él a fejekben?
Az élet mindent elvesz, hisz kegyetlen!

Könnyezve olvasod az elhunytak névsorát,
Megsiratod a halott terveket.
Megnyomorít éjjel a nyirkos félhomály,
S irigyled a gondtalan gyermeket.
Elképzeled, vajon õ mit tenne helyedben?
Talán nem is tudja, hogy az élet kegyetlen!

Becsüld meg a pillanat jutalmát,
Akit szeretsz, azt szeresd még jobban!
Tiszteld a test s a szellem nyugalmát,
S élj egy rendezett, szeretõ otthonban!
Légy tisztességes, de sohasem eszetlen,
Mert bosszút áll az élet, amely kegyetlen!