Kinek rójak fel Atyám?
Este ráhangolt sírás,
Nappal a rágalom,
Mikor sírna a gyermek,
De pofon a hatalom.
Félek attól a naptól,
Mikor számot kell adni,
El tudok ~e vajon
Mindent, mindent mondani.
Fájó nappalokon
Megrugdosott Vének,
Kinek róhatom fel,
A fájdalomtól félek.

Lassan majd úgyis elfelednek,
Mint Fekete Istvánt a téli berek.

Bíbor palástban nászt ül a gyász
Bitó kötelére csak a rács vigyáz.

Hold Anyácska gondolt egy nagyot.
Mérges örömében sarlóvá fogyott.
Aztán átölelte egész Európát,
S lekaszálta gyorsan ötágú csillagját.

Imádkozó sáskák rágjátok a világot
Kéjurak, Oligarchák, övék a világ most.
Meddig uralkodhat az emberarcú Isten.
Imádkozó sáskák faljatok fel mindent.

Vigyázva őrizem a hitet,
Utad utamhoz a szívemen át vezet.
Hát ezért zártam képedet szívem tarsolyába?
Hogy mindig láthassalak, ne gondoljak másra.