Sütkérezhetsz a nap alatt, az idõ mégis zivataros,
Kívülálló vendég vagy, úri lakomára hivatalos.
Élvezni szeretnéd a sugárút fenséges, rideg pompáját,
De messze elkerülnéd a nyomor zsúfolt, elzüllödt kocsmáját,
Hol az ördögnek adózik, ki szakadt ruhában jár s a cipõje sáros,
Kit megvetéssel kínoz, vagy gúnyos vigyorral néz le a gonosz nagyváros.

A négy fal közt s az utcán így sínylõdnek õk névtelenül,
A halál tizedeli õket mohón és féktelenül.
Átnézhetsz fölöttük, mondván, ez az egyéni sorsuk,
Alkalmatlanok voltak, ezért nem lesz többé dolguk.
Elfelejted, hányan jutottak idáig: orvosok, tanárok s tisztek,
Kik úgy érzik magukat, mint fölösleges lények, mint kisemmizettek.

Idõnként föl kell ismerned, hogy nem olyan szörnyû az életed,
Más akkora keresztet visel, hogy a súlyát meg sem értheted.
Társát elszólítja a halál, betegség gyõzi le fiatalon,
Víz és erõ nélkül megy át a végtelen, száraz sivatagon.
A hit hajtja elõre, az életben maradás vágya,
Tudja, hogy ezáltal boldogulnia kell nemsokára.

A kincs ezer méter mélyen fekszik, õ kiássa hangyaszorgalommal,
A jogaiért küzd, versenyt fut a mindig változó korszakokkal.
Nem semmizheti ki semmilyen rendszer,
Mert annál sokkal többet ér az ember!
Nem menekülhet el a lehetõ legrosszabb irányba,
A lelki meghasonlás felé, a drogba, az ivásba!

Oly riasztó a nõk fénytelen szeme, beesett orcája,
Egyre lesújtóbb látványt mutat napjaink Magyarországa!
Itt fölszámolt gyárak, ott bezárt vasútvonalak,
Dúl a szegénység, s mindenütt látni a nyomokat.
Ezrek állítják, élni sem érdemes,
Sokat tûrt ez a nép, s annyit éhezett!

A hullámvasút nem zuhanhat tovább, remélhetõleg fölfelé vezet a pálya,
A nyomorultakat a derûsebb jövendõ várja.
Meg fogják találni értékeiket,
Hinni fogják majd az érzéseiket
Azok is, kik már számolni sem bírják, mióta nem reggeliztek,
S Istent faggatják: Mit követtek el? Miért lettek kisemmizettek?

Mikor a kétség roppant össze, a szívekben megszólal egy hang,
A lelkekben ismét fölébred a tartás, az emberi rang:
Tartsatok ki, amíg az élet értelmében hisztek,
Történjék bármi, nem lesztek kisemmizettek!
S bíznod kell neked is, hogy a Teremtõ úgy ítélkezett:
Akinek lelke van e Földön, senki sem kisemmizett!