Elöl Toldi tör utat,
Majd jön Petőfi Sándor,
Kinek versét a nép regéli.
Rákóczi, Veress,
Mint birtokosok mertek
Magyar lenni, vigyázók, okosok.
Dajka, Kosztolányi, mind annyi rege,
Németh László után jön
Fekete, jön Radnóti,
Vele a bánat meg a szép.
Jönnek az anyai sorba
Várnai Zseni, jön a Szabó éve
A gyermeki ész.
Sorját zárja Ady, mint tartalék
Püspök lilába öltözik a sötét.
Nyakukban égi lánc,
Kezükben szelence,
Mintha mindannyian
Volnának a Szentelme
Előttem az éjben
Úgy meneteltek,
Mintha sírhatnék
Elhagyatott gyermek,
Ölelkezve a világi széppel,
Hiszem népi mesével,
Ti azok vagytok,
Hol vándorolnak az áldozó Csillagok.

Amikor lázadó szívembe nászát üli a gyász
Jól belém faldos a csalfa igazság.
Féltem a világtól szerelmét a múltnak,
Ha ezt is kilopják nékem, mi marad?
Zokogva az éjben, hogy megmaradjon,
Bezárom az ablakát a vágynak.
Érted kiáltok Atyám, mert hervad a remény.
Közelebb ó . . . Jer közelebb.