Szomorú vagy, mert elhagyott a párod?
Vigasztald meg magad egy új telefonnal!
Kiboríanak a merev, elavult szabályok?
Intézd el a tanerõt néhány atyai pofonnal!
Habzsoló igényeid többé nem fogadják el az észszerûséget?
Terjeszd ki a hatalmad és vegyél népszerûséget!
Vagy te még a jó oldalon állsz, visszariadsz a szégyenérzettõl,
Ragaszkodsz méltóságodhoz, inkább visszalépsz a magas fedélzetrõl?
Gondold meg alaposan, manapság ezt egyre kevesebben teszik,
S az eldobható tárgyakat jobban emberszámba veszik,
Mint téged, az összes megható tulajdonságoddal,
Mikor áruként szolgálsz a tudatlanságoddal,
Viszont amennyiben házi kedvenc minõségben hozzájuk idomulsz,
Hízelgésben nem ismersz határt, az ügyeikhez nevetve viszonyulsz,
Még lehetsz a lombkorona tetején a kiváltságos mókus,
Falatozhatsz, mégis joggal vet meg egy ágrólszakadt koldus,
Nem a mennyekben jársz, megtûrt vendég lettél a csillámporral bevont pokolban,
Légy üdvözölve, kellemes idõtöltést kívánok neked a luxus nyomorban!

Nem ijesztõ kissé, a legtöbb kapcsolat mennyire felületes,
Tudod-e, ismerõseid közül ki házas, vagy ki lett szemüveges?
Észrevennéd-e, ha valamelyikük teljes sebességgel gurulna a lejtõn,
Utánavetnéd -e magad, ha neve már nem szerepel ott, a tágas képernyõn?
Értékeid föladtad, szinte alig bírsz uralkodni a tetteid fölött,
Díszes berendezéssel, tárt kapukkal fogad be modern börtönöd,
Hogy aztán el ne eresszen soha, lassan pirítva meg a pellengéren,
Akkor már hiába állsz bosszút az esküdt ellenségen
Barátok vesznek körül s félelmetesen harcolsz egyedül
Nem védhet meg senki, a bajban mindenki menekül!

Aki fogyaszt, legyen reménytelenül, holtig üres,
Részletkérdés, kábításáért ki az ügyeletes,
Ha aggasztóan fölszökött szegény érzéki láza,
Kívánalmait kielégíti majd a vadonatúj pláza!
Itt neonfényben úszó, impozáns sugárút,
Ott nyomorgó családok, nincs rendes ruhájuk összkomfortos kastély s rothadt szagú vermek,
A sikátor peremén kisgyermeket vernek!
Tekintélyes urak szavára nincstelent sarcolnak,
Leleményes fickók túl sokat markolnak.
Most még naívan szemléled az órán a hátlapot,
De másnap ki enyhíti majd szerelmi bánatod?

Elhiszed-e még, hogy digitális világunk a nyolcadik csodával felér,
Miközben holnap megszûnhet a gáz, asztalodról elfogy a kenyér?
Ámulatba ejt az újgazdag üdvösség: mesésen fotogén,
S nem izgat, ahogy pusztul az erdõ s lassan nincs több oxigén!
Virtuális cicababák tartanak önkívületben, egyikük rád borul, érdeklõdésedbe semmilyen más adat jelenleg nem szorul
Menõ srác vagy, állítod, a legújabb technika olyan korszerû,
Emellett nem tudatosul benned, a népbutítás mennyire tervszerû!
Érdemes elnökeink révén hanyatlik, sorvad el a híres demokrácia
A korrupciónál pedig egy dolog virágzik szebben mindenütt: a legális pornográfia!
Idáig jutottunk, persze az átok elöl nem okvetlen fontos meglapulni egy rejtett, szélvédett bokorban,
Izgalmas szállást, biztos menedéket találsz bármikor e kényelmes, luxus nyomorban!