Nincs megállás az idõben, ismét célhoz értél egy újabb állomáshoz,
Nem pihenhetsz meg, fel kell nõnöd a nehéz, tetterõs bátorsághoz,
Hogy mérlegre tehesd megfigyeléseid, s értéket alkothass belõlük,
Felvállalhasd a súlyos hibáid, ne csak másoktól hallhass felõlük.
Hogy végre megtanuld, tudnod kell élned illúziók nélkül,
Néha magadhoz kell hívnod a nyomort gonosz testvérül
Le kell mondanod, ha boldogságodhoz hiányzik az út,
S azt fogod érezni, az egész új környezet borzalmasan rút,
De tudnod kell, ki fontos számodra s ragaszkodásodban nem lehet alku,
Harcolnod kell értük, a szeretet nem lehet megtévesztõ arcú!

Tudomásul veszed, igaz barátaid kevesebben vannak, mint gondolnád,
Ellenséged csábító mosollyal járkál, éltetõ kenyere a hazugság
Ott van õ mindenütt, kitérni elõle valós megpróbáltatás,
De legyõzheted, hatalmad van s ez nem merõ okoskodás!
Mégis meghatottan, sírógörccsel küszködve nézed a menetrendet,
Minden irányba eljuthatsz, részedre új földek teremhetnek,
Valahogy mégis azt látod, nincs a felszállók közt egyetlen boldog utas,
A sziklaházak rengetegében nincs egy meghitt, családias lugas

Jogos kérdéssel állsz szemben: egy adott helyzetben miért nincs maradásod?
Más szabadsággal kecsegtet, te úgy éled át, hogy óhajod a kínnal aláásod
Zsebed pénzzel és értéktárgyakkal telített, agyad óvatos, gyermeki számításokkal, Azonosulnod lehetetlen a közhelyes, botránytól fullasztó állításokkal,
Miszerint a vagyon diktál, még ha érzelmi felindulással ezt lehet is palástolni,
Enyhíteni a vészterhes cikkely tartalmát s szívélyes szavakkal fennkölt varázsolni,
Mialatt a lényeg elhallgattatik, nyílt lapokkal van mód harácsolni,
Hamis istenség elõtt tisztelegni, a másét rombolni, tépni és gáncsolni
Azt hiszed, csatlakoznod kell e vallás táborához, mely erõsít, jó kezekben tart, aztán feloldoz,
Valójában elodázod a derûs pillanatot, hogy lassan leszögezhesd: idáig még nem is voltál boldog!
A templomok üresek, Istent megölték, sebaj, keletkezett új, imádhatod a siker és hírnév pénztárcás jelvénye alatt,
Erre van szükséged? Hát araszolj elõre, hogy egyszer önmagadhoz ragadd!

Keserû idõnként, ha az ég megvilágosodik,
Sötétben élni könnyebb, az ember vakon házasodik
Tekintélyed már nincs, gépi mivoltoddal kell engesztelõdnöd
Fizess, mert tebelõled élnek, egy szeméttelepen illik levegõznöd!
A társadalom ennyire használ, szolgáld verejtékkel, küzdj érte, s virradóra elhagy,
Szolga vagy, építsd a mûvet, nehogy hibázz, noszogatást nem kapsz!
Vesztõhelyre kerülsz, imádkozz inkább a félhülye tömeggel,
Nem jutsz itt dûlõre a jól bevált szöveggel,
Ha el is vesznek mindent, tapasztalatod lámpása józan fénnyel világítja meg utazó elmédet,
Légy hû magadhoz s könyörtelenül vess meg minden jelképet!