Azon tûnõdsz, mi lehet olyan különös abban a srácban?
Húszévesen kis híján elpusztult már a nyugtalan lázban,
Hiába burkoltak régi sérülései,
Választott világát tovább mégsem élheti.
Kitagadták, vonásain látod a súlyos nyomokat,
Közel áll a ponthoz, hogy kiigya a méregpoharat.
Az apja nem bocsát meg, a szégyenen nem hunyhat szemet:
A fia kiváló ember, egyetlen bûne, hogy meleg.

A fiú törte magát, próbált alkalmazkodni,
Hajlamait mégsem tudta már meghazudtolni.
Igyekezett megtalálni az arany középutat,
Teljesen visszafogta magát, színlelt nagyon sokat.
Lányokkal járt, hogy a látszatot fenntartsa,
Szülei kedvéért önmagát megcsalta.
Tagadta a tényt, amennyire lehet:
Immár bizonyosan tudja, hogy meleg.

A családból szó szerint kihajították,
Szerintük értelmetlenül tanították.
Színjeles bizonyítvány, csillogó oklevél:
Az õ büszke szemükben már mindez mit sem ér!
Sõt, kijelentették, ezentúl megvetik,
Tûrhetetlennek tartják titkolt tetteit,
Kiderült. Szent házukba többé be sem mehet,
Mindent eltûrnek neki, csak azt nem, hogy meleg.

Szegény gyerek nem érti, miért lett kitaszított?
Szomorú helyzetén néhány hû társa javított,
Õk elfogadták, mert számukra az ember a fontos,
A becsülete elõttük tiszta, sosem lesz mocskos.
Tudják, barátjuk boldogságra vágyik, szeretni akar,
Amíg a többinek nem árt, a másság senkit sem zavar,
Õ nem mutogatja magát, s nem nemi beteg,
Csak békében élne a tudattal, hogy meleg.