Fordul a kulcs, valaki megérkezett.
Falhoz lapulsz, szavait nem kérdezed.
Itt az idõ, valamit el kéne intézni.
A könnycsepp kijõ, bánatod magát ismétli.

A tányérok hiába törnek. Bámulod.
Az árnyékok vadul gyötörnek. Átsuhog
egy kétségbeesett hang: Miért árulod
el emberi mivoltod? Neked más jutott!

Menekülsz magadtól. A találkozástól.
Gyermek vagy, ingatag bölcseleted.
Nem élhetsz haragból, sem siránkozásból!
Szembe kell nézned, a tények fölkeltsenek!

Elrontottad. De hangod nem veszhet el a fülben!
Megrontottak. De arcod nem tűnhet el az űrben!
Fel kell nõnöd, elsõ lépés a szembesülés:
A baj forrása te vagy, nem összeesküvés!

A mesevilág összeomlott, bezárta kapuit.
Huszonkét évesen nem véd a burok.
Az ütés rendkívül kemény, de nem övön aluli.
Az erõs marad fenn, nem az alkuszok.