Mit nem adnék

Mit nem adnék, egy igaz barátért
A fiatal évek csalfa világáért.
Mit nem adnék, azért a szeretetért,
Ami csak annak jár,
Aki megérdemli.
Mit nem adnék, pedig
Adhattam volna
Csokorba virágot, szép szót.
Mit nem adnék a fényért,
Mert vak lettem, világtalan.
Lázadó szívemben a szó megszakadt.
Áldás veletek és bocsánat nékem.

Egyre többet gondolok az őszre,
Az őszes hajú fájó ölelésre.
Vándor csillagok, kacagó álmok.
Nagyon bízom benne, hamar megtaláltok
Csak azt nem tudom, mi a több?
Amit átviszek, vagy az, amit itt hagyok!