Nora, mondd csak, mitõl ragyog két csodaszép szemed?
Elõttem nem kell tagadnod, itt járt a kedvesed!
Hozott egy szeletet a másik világból,
Elmondta, hogy szeret s mennyire hiányol,
Õ megtalálta benned a valós társat!
Sosem volt alapja rágalmazó vádnak,
Mert a szerelem boldog, a kapcsolat nem szégyen,
Ma nem süllyedhetsz el a rozoga karosszékben!
Mondhat bárki bármit, a te utad helyes,
Vállald fel érzésed, ne légy már ideges!
Különbözünk, de ettõl ilyen színes e bolygó,
A pincében se áll két egyforma boroshordó.

Nem hibbantál meg, ahogy egyesek megvetve mondják,
Ki eljátszotta a bizalmuk utolsó zsetonját.
Hosszú keresés után végre tudod, hová tartozol,
Beteg sem lehetsz, hiszen lelkesen tanulsz és dolgozol.
Õrült sem vagy, legfeljebb az, aki kérdi,
Hogy szerethetsz lányt, mikor nem is vagy férfi?
Csak szerelmes vagy, s ez így nagyon is természetes,
Füled mellett elereszthetsz minden mellékeset!
Az érzelem nem ismer határt, csupán szárnyal,
S te mindezt felfedezted már ezzel a lánnyal.
Attól, hogy más vagy, még senki elõtt nem vagy kevesebb,
Nora szerelmes, mi lehet ennél drágább s hevesebb?