A kapcsolatok legnagyobb átka, ha nem lehetsz õszinte,
Mikor csak azt mondhatod ki, amit más tõled elvár.
Nem szólalhatsz meg, csak ha a jót hangsúlyozod,
Nehogy egy szívbõl jövõ mondattal bárkit megbánts.

Én sem fejthetem ki elõtted, miért tévedsz,
Szerinted a barátok mindig mindenben egyetértenek.
Aki netán az igazat szólja, ellenségként nézed,
A vesztedbe rohansz, de nem fogadod el segítségemet.

Azért akartál megismerni, hogy hízelegjek neked?
Azt hittem, ennnél többet remélhetek.
Õrültséget csinálsz, nyisd már ki a szemed,
A hazugság nem töltheti ki egész életed!

Már látom, soha nem volt fontos a szavam,
Szükséges voltam, az unalmad elûzd.
Hogy értelmes lány vagy, csak áltattam magam,
Neked egy dolog számít, hogy hús legyen belül.

Egyetlen hazug férfiért elhagynád a családod, az összes társadat,
Meg sem fordult a fejedben, esetleg tanulnod kellene?
Gondolod, szeret, de amint kiélte rajtad a perverz vágyakat,
Ott hagy egyedül, mert hát ilyen a jelleme.

De tudom, beszélhetek, azt kiáltod rám, én is ellened vagyok,
Én erre úgy válaszolok, legalább nem csaplak be.
Megteszik ezt helyettem a képmutató, sármos angyalok,
Én viszont örökre elmentem, többé nem szánlak meg.