Kemény világban nõ fel az ártatlan kisgyerek,
A nehéz súly alatt megroskad a lélek.
Szisszenést hallatni gyalázatos vétek,
Száműzetésben élnek a jóságos istenek.

A pénz és anyagi javak mindent fölülírnak,
Darabokra hullnak biztos kapcsolatok.
A szívet zárják az örök vaslakatok,
Bent az elfojtott érzések reménytelen sírnak.

Légy erõs, és harcolj, akár egy dühös oroszlán!
Hangzik a bölcsnek álcázott önzõ tanács,
Az élet õserdõ, légy rámenõs vadász,
Az érzelgõs ember céltalan, lassan poroszkál!

S a gyermek nem bízik, elmaradnak a barátok,
Elkezdõdik a számítás rémuralma,
Félig eltaposva, magára utalva,
Már nem szűnik meg benne az ismeretlen átok.

Hallgat, ám egyre nyomasztja a szeretetéhség,
Megöli félelme, hogy eldobható tárgy.
Az érzelem látszat, hisz mögötte az árny:
Van-e igazság, vagy csak mindenfelé a kétség?

Ha egyszer mégis megnyitja zárt személyiségét,
S gyanú nélkül, feltétlen szeret valakit,
áttöri a szorongás vastag falait,
Elvakítja a gyorsan jött, érthetetlen szépség.

Látta felnõttek viszályát, a hatalmi harcot,
A világban tomboló, gyilkos háborút,
A gyengéd szavakra számtalan rászorult,
De zokogva figyelte a sok közönyös arcot.

Üres játszmák zajlanak az értéktõl megfosztva,
Soha nem mondták, hogy kell õszintén adni,
Ügyes húzások után elfogy a pakli,
S most nincs senki, kivel bármi emberit megoszthat.