Mondd, mennyit ér számodra e nyomorúság,
Belepusztulsz vagy túlteszed magad rajta?
Értelmetlen a gőg, mire fel ennyi bosszúság,
Gondolod, másnak nem fáj, csak téged űz a hajsza?

Világválság tombol, sokan be sem látják, mit tesznek,
Pisztolyt rántanak, még a sírban is összevesznek
Kitől vársz megoldást a csatatér kellős közepén,
Mialatt észre sem veszed, a sötétben hova lépsz?
Mi borítja el szemed elöl a lényeget, neked mindez semmit nem jelent?
Álomvilágban élsz s fel sem fogod a jelent!

Mire vágysz, mikor minden a tiéd, mit érdekel, mások hogyan sebeznek,
Mikor annyian melletted állnak s feltétel nélkül szeretnek?
Olyan természetes ez?
Nem, ez egy mennyei ajándék!
Meg sem érdemled, mégis megkapod, neked mi más számít?
Egy egész galaxist akarsz, kéjelegni a nyomortanyán, miféle játék?
Egyetlen kincs van, más meg sem illet!
Egy csöppnyi nehézség megállít?
Szeretnek! Becsüld meg őket, mielőtt elhagynak!
Velük törődj, ne a látszatbarátokkal, kik mézédes hangon csúfolódnak veled!
Ennyire tompa vagy? Hazudik mind, a nagy próbatétel előtt cserben hagynak
Tégy különbséget! Szeretnek, ha élni akarsz, feléjük nyújtsd ki a kezed!