Szívem korlátján, ha áthajol a bánat
Tompa némaság üli meg szobámat.
Fojtogató sírás, áldás vagy átok,
Ami körülveszi e szobai világot.
Mit oltottál belém?

Vakon fényt keresve hol találok rá,
A nyugodt hitre.
Mit oltottál belém?
Hogy könnytengeren át mormoló

Imámra nincsen vigasz.
Mert ahol korlátját szaggatja a bánat.
Hiába szeretlek, nem talállak.

Nincs kávé meg kenyér, nincsen csak az Isten.
Jól tart, mint marhát a gondoskodó paraszt.
Hogy síró pofámat ne hagyja el panasz.
Kit kérjek számon? Mikor sír a gyermek.

Szidnának inkább, nem fájna, ha vernek.
Ó Atyám, mi lett a világgal,
Ahol baltával vágják lassan a kenyeret.
Úgy szeretnék látni kacagó gyereket.

Égjetek bennem, mint karácsonyi fáklya,
Hogy ne vakon menjek a derűs túlvilágba.