Tengerfenékre süllyedt holt hajók hada,
Az ezer sebbõl vérzõ szemérem tava;
Ma mindenki sír, és eszmélve temet.

Meggyötört lányok elfojtott kacaja,
Elsöpört álmok halkuló moraja,
Cinkosan megrontott, elvérzett gyerek.

Ágyúszóban izzó vészterhes idõk,
A pokol platánja nemsoká kidõl,
Nem tündököl többé a bűn kaszás réme.

Ti ordas orkántól megfagyott reggelek,
Nem marad titokban eszelõs tettetek;
Hajnalban érkezik a hallgatás vége.